Elmúlás

Elbújt már a tündöklő nyári napsugár,

Szürke esős idő borítja a határt.

Lassan jő a tél is, már el is búcsúzik,

S újra a kikelet virít.

Interjú

A mai interjúmban egy magyar szerzővel, Berzsenyi Dániellel beszélgetek életéről, műveiről, munkásságáról.

-           Jó napot kívánok kedves Berzsenyi úr. Nicholas Sparks vagyok a Cosmopolitan magazin újságírója és interjút szeretnék készíteni önnel.

-           Jó napot kívánok, köszönöm a lehetőséget.

-           Nos, akkor kezdjük a korábbiaknál, mesélje el nekünk az életét, gyermekkorát, s azt hogy hogyan lépet a művészi, azaz költészeti pályára?

-           Egyházashetyén születtem 1776. május 7-én, középbirtokos nemesi családban. Sopronban, az Evangélikus Líceumban tanultam kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ifjú koromban házasságot kötöttem Dukai Takách Zsuzsannával. Eleinte titokban írtam verseket, melyeket barátom, Kis János lelkész, a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek küldött. Ennek hatására a nyilvánosság elé tárta első kötetemet.

- Beszéljünk az egyik művéről, az Osztályrészem című ódájáról.

-           Ez a versem elég korainak mondható mű. Létösszegző versnek szántam, így ezzel lezártam egy korszakot. Személyes véleményem szerint erőteljesen klasszicista.

-           Mennyi időbe telt a mű megírása?

-           Talán-e művem került a legkevesebb időmbe.

-           Köszönjük szépen Berzsenyi úr hogy a vendégünk volt az interjú során. Köszönjük hogy mesélt életéről, így megismerhettük művészetének hátterét.

-           Én köszönöm, hogy mesélhettem magamról, így talán a késői fiatalok is könnyebben megértik műveim lényegét, tartalmát.

Goethe: Faust

Ez a mű Goethe legnagyobb alkotása. Csaknem hatvan éven át, készült: 1773-tól a költő majdnem élete végéig dolgozott nagy művén. A mű két részből áll.

1. A megöregedett Faustus doktor csalódott a tudományban, amelyre életét áldozta. Már arra az elhatározásra jut hogy végez magával, amikor megszólalnak a húsvéti harangok, és ez visszatartja az öngyilkosságtól. Magányából kitörni vágyik. Sétálni indul az ünneplő városba. Mindenhonnan tisztelet árad felé, ami újra feleleveníti a benne a hiábavalóság érzetét. Egy fekete kutya haza kísérte őt.

Dolgozószobájába visszatérve nekilát az Újszövetség fordításának. De már az első sor kulcsszavánál elakadt. A kutya, aki hazáig követte, egyszer csak vándordiákká változik. Ő Mefisztó. Második beszélgetésükben szerződést kötnek. Faust feltétele: csak akkor viheti el az ördög a lelkét, amelyben boldognak, elégedettnek érzi magát.

Először egy kocsmába mennek, de ott a diákok durvasága viszolygással tölti el Faustot. Undorítja a következőállomás, a Boszorkakonyha is, egészen addig, míg egy varázstükörben meg nem pillant egy csodálatosan szép nőt. Mephisto a boszorkánytól varázsitalt kér, amelytől Faust megfiatalodik.

Az utcán, amikor megpillantja Margarétát, aki ugyanúgy néz ki, mint a tükörben, egyből beleszeret. Mefisztó és Márta asszony segítségével és az ajándékokkal sikerül elcsábítania. Margaréta állapotos lesz, egyedül marad szégyenével, mert Faust elmenekül. A bűntudat is gyötri anyja és bátyja halála miatt. Kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét. Börtönbe zárják. Faustot most Boszorkányszombatra viszi Mefisztó. Az érzéki csalódásnak Margaréta árnyának megjelenése vet véget. Amikor Faust megtudja, milyen helyzetbe került szerelme, és végső soron ő az oka mindenek, azt kéri Mefisztótól, mentsék meg a lányát. Bejutnak a börtönbe, és már nem ébreszt benne szerelmet Margaréta csókja, ki akarja vinni a tömlöcből, de a lány nem megy vele. Egy égi hang közli vele, hogy Margaréta lelke mennybe jut.

1. A császári palotában Mefisztó tölti be az udvari bolond szerepét. A császár azt kéri Fausttól, idézze meg világ legszebb asszonyát, Helénát. Így is lesz, Heléna Paris királyfival érkezik. Faust a maga számára akarja Helénát megszerezni, ám közeledtére a szellem alakok eltűnnek.

Megérkeznek a menedéket adó városba, ahol Faust, mint lovag fogadja őket. Nagy szerelem szövődik Faust és Heléna között, melynek gyümölcse lezuhan. Heléna követi fiát a túlvilágra, Faustot is magával röpíti.

A valóságos világba visszatérő Faust „roppant célt” tűz ki maga elé: a tengertől akarja visszahódítani a földet. Mefisztó parancsára azonban előbb még egyszer megsegíti a császárt.

Faust mégis úgy érzi, hogy megtalálta azt a pillanatot, amely számára a legszebb, s ezt ki is mondja. Mefisztó már mozgósítja is seregét, hogy vigyék el Faust lelkét. De angyali sereg jelenik meg, az viszi magával Faust lelkét. A mennybe vezető repülés közben Faust többek között Margarétával is találkozik, aki kéri, hogy ő gyámolíthassa a megvakított, tévelygő lelket. Így Faust élete boldog megsemmisüléssel ér véget.

A közelítő tél

Ködfátyol hajnalon szürkeség elborít,

Meleg bakancsomban csúszósan lépkedek,

Fázósan testemet kabát körbe veszi,

Fájdalmasan elmerengek.

 Interjú Csokonai Vitéz Mihállyal

A református kollégium diákjai közé 1780-ban került Csokonai. Hamar kitűnt társai közül tehetségével, elismerték kiváló képességeit. Megkérdeztem őt életútjáról és műveiről.

Mint tudjuk, Kisasszondon vendégeskedett az alispán kastélyában. Hogy érezte ott magát?

-Kellemes fogadtatásban volt részem Sárközy István barátomnál, segítségével a csurgói gimnáziumban lettem helyettes tanár. Itt született meg a Tartózkodó kérelem című versem is.

Hogyan keletkezett a mű?

-Első változata Egy tulipánthoz címmel 1793-ban írtam. Tíz évvel később a Lilla dalokhoz kötetbe foglaltam e verset, Tartózkodó kérelemre változtatva a címét.

Mit takar e vers címe?

-Sugallja a nő iránti vágyakozásomat, a bátortalanságot, gyengédséget, határozatlanságot illetve a beteljesületlen szerelem érzését.

Ki ihlette e vers megírására?

-Vajda Julianna, műveimben Lillának neveztem

Milyen és mennyi stílus lelhető fel műveiben?

-Négy részre bontható. Az első a klasszicizmus volt, amiben filozófikus versek jellemezték e korszakomat.(pl. Az estve). A második nagy korszakom a rokokó, ide tartoztak a Lilla versek. Műfajuk dal, motívumaik általában a virágok (pl.rózsa). A harmadik csoport a szentimentalizmus korszaka, amely új irányt adott költészetemnek. E korszak jellemzői a melankólia és a fájdalmas önsajnálat. (pl. Magánossághoz). Az utolsó időszakot a drámák határozták meg, A méla tempefői és a Dorottya című alkotásom.

A kor költőjét a felvilágosodás nagyjai is elismerték, mint Rousseau és Voltaire, műveik hatással voltak költészetére.

Goethe: Az ifjú Werther szenvedései

     A regény saját életének három eseménye képezi. A reménytelen szerelem, férjes asszonnyal való viszonya, valamint kapott fegyverrel ismerősének öngyilkossága.

     Az ifjú Werther történetét barátjának írt levelekből, naplójából ismerhetjük meg.

Egy festő szemével láttatja velünk környezetét, érdekes embereket mutat be egy-egy gondolatsorral. Például a béreslegényt, aki titkon szerelembe esett gazdasszonya iránt.

Bálba menet ismerkedik meg élete nagy szerelmével Lotte-val, aki apjával neveli testvéreit, anyjuk meghalt. Kiderül, a lánynak már van jegyese, Albert. Mindennap keresi őt, nem tud lemondani róla. Viszonzatlan szerelem miatt elhagyja a falut, bányavidékre költözik ahol munkát vállal. Titkárként nem jó szemmel nézik ténykedését, itt láttatja meg velünk kora társadalmi rétegeződését, különbözőségeit.

Szíve visszahúzza szerelméhez régi kis vidékére. A béreslegény képe is megjelenik újból, őt a gazdasszony bátyja kirúgta a birtokáról. Nem csak ismerőseit, hanem Lottét is viszont látja, de a lány már ez időre férjhez ment. Werther nem tud szerelme nélkül élni, utolsó találkozásukkor hosszú felolvasást tart Ossziánból. Ekkor érezhető a lányon, szívesen viszonozná a szerelmet, de ekkor már késő.

Werther szolgálójával hozattatja el Albert pisztolyait és éjfélkor főbe lövi magát. Hátrahagyott levelében meghagyja, hogy Lotte édesapja temettesse el.

A levélregény keretes szerkezete téli természetképpel zárul. A levelek sokaságában Werther kezdeti boldogsága reményvesztett boldogtalansága felé haladt.

A sorsok, emberek, események mind lelkiállapotokat tükröznek, az élet nagy kérdéseit is vitatják, ezek során juttatnak el hozzánk egy-egy tartalmas gondolatot.

Zalaegerszeg, 2018.02.02.

Készítette: A könyvmoly lány

Itt a tél

Odakint fehér lett a táj, és senki sem jár.

Odabent a kályha duruzsol, hallgatom.

Szánkózni kéne már, de még sok feladat vár.

De feladom, és szánkózom!

Berzsenyi Dániellel interjú:

Jó napot kívánok, kedves nézőink! Itt van mellettem Magyarország leghíresebb költője, Berzsenyi Dániel. Nagyon örülünk, hogy elfogadta a felkérést az interjúra. Először is szeretnénk gratulálni sikeres pályafutásához.

Köszönöm szépen kedves szavait. Meg szeretném köszönni azoknak is, akik elolvasták a műveimet, és akiktől jókívánságot kaptam.

Kérem Önt, hogy meséljen egy pár mondatban az életéről.

Nos, 1776-ban születtem a Vas megyei Hetyén, a középbirtokosi családom egyetlen gyermekeként. Majdnem 7 évig tanultam a soproni evangélikus líceumban. A kedves feleségemmel, Dukai Takács Zsuzsannával 1799-ben házasodtam össze. Később, olyan 1810 körül találkoztam Pesten Kazinczy írótársaival: Vitkovics Mihállyal, Szemere Pállal és Kölcsey Ferenccel.

Önök barátok lettek, Jóba voltak egymással?

Nem, kölcsönös idegenkedést éreztünk egymás iránt.

Értem. Mesélne nekünk pár szóban arról, hogy milyen típusú verseket szokott írni?

Természetesen. Én általában ódákat, episztolákat szoktam írni.

Milyen irodalmi irányzatok érdeklik?

Az irodalmi irányzatok közül a szentimentalizmus és a klasszicizmus felé hajlok igazán.

Köszönöm szépen. Elmondaná nekünk a fontosabb műveit?

Hát, A közeli tél, A magyarokhoz I. és II., a Búcsúzás Kemenesaljától és a Pesti Magyar Társasághoz című műveim.

Volt olyan személy, aki hatott Önre?

Igen, volt ilyen személy. Ő Horatius.

Köszönöm szépen. Utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy elégedett-e a költői pályafutásával?

Igen, úgy érzem mindent megtettem, így elégedett vagyok a munkáimmal.

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

A Reményhez című verset Vajda Juliannához fűződő szerelme hatására írta, Lillának becézte. A költő udvarlását kedvezően fogadta, kölcsönös szerelem szövődött közöttük. Boldogságuk azonban nem teljesedett ki.

A költő megszemélyesíti a Reményt, nagy kezdőbetűvel írja. A bizakodást fejezi ki, hogy amit szeretnénk, az teljesülhet.

Négy azonos felépítésű versszakból áll. Ritmusos, lüktet a vers. Négysoronként változik a rím.

A versszakok második felében mindig valamilyen új érzelmi-gondolati egység jelenik meg. Így két elkülönülő részből állnak. A költő az első és az utolsó versszakban is megszólítja a Reményt, ami a vers keretét adja. A második versszak virulást, gazdaságot áraszt. A harmadik versszak ezzel szemben pusztulást és fájdalmat fejez ki.

Időszerkezet szempontjából a múltat és a jelent szembesíti egymással, ezzel is az ellentétet érzékelteti. Az egykori örömöt és a jelen szomorúságát állítja szembe egymással. A boldogságot és a boldogtalanságot is képekben beszéli el. Lilla elvesztését konkrétan megnevezi. Ez a szerelmi csalódás nagyon fáj a költőnek. Ezen kívül mindenfajta reményt, magát a Reményt veszíti el.

Számomra ez a mű a játékos hangzásával, a reménytelenség érzésével nyerte el a tetszésemet.

Kalandozó lány

Interjú Berzsenyi Dániellel:

Szép Napot Berzsenyi Úr! Pár kérdést szeretnék magának feltenni. Először a kisgyermekkoráról mesélne?

Önnek is szép napot! Persze, nagyon szívesen! Egyházashetyén születtem, 1776. Május 7-én, középbirtokos nemesi családban. Édesanyám: Thulmon Rozália, édesapám: Berzsenyi Lajos. Édesapám úgy vélte gyenge, beteges fiú vagyok, ezért először a birtokra küldött, hogy fizikailag megerősödjek, utána kezdhettem el a tanulást. Kazinczynak is írt egy levelet, hogy szerinte 12 éves koromig egy nap alatt megtanulom azt, amit addig évekig tanultam volna. 

Akkor 12 éves korában hova ment tanulni?

1788 őszén a soproni evangélikus líceumban kezdtem meg tanulmányomat. Hét évet töltöttem ott több- kevesebb szünetekkel. Nem tudtam beilleszkedni annyira, mivel túlkoros voltam a többiekhez képest. 1793-ban elszöktem a soproni líceumból, és beálltam katonának, de szégyenemre ott sem bírtam sokáig.

A lírikus időszakáról mesélne nekünk még egy kicsit?

Apámtól már el akartam menekülni, ezért a 14 éves Dukai Takách Zsuzsannát, egy gazdag nemes család lányát vettem el feleségül. 1804-ben elköltöztünk Niklára, Somogy megyébe. Sokat szenvedtem a tudományos és irodalmi élet középpontjának távolságától, valamint az emberek hiányától, akikkel tudományos vitát folytathattam volna. Már 20 éves koromtól fogva írtam a verseket, de nem dicsekedtem vele, sőt inkább elrejtettem a szüleim és a barátaim elől.

1803-ban Kis János soproni evangélikus lelkész, az egyik gyermekemnek a keresztapja rajtakapott írásom közben, és úgy gondolta, néhány írásomat továbbítja Kazinczy Ferencnek, akinek tetszettek a műveim, ezért írásban bíztatott.

1808-ban én magam küldtem Kis Jánosnak verses kötetet, aki ugyanúgy továbbította Kazinczynak nyomtatás céljából, de én nem keltezettem a műveimet. Kazinczy írt nekem egy lelkesítő levelet, ami miatt elkezdtünk sokat levelezgetni.

Megemlítette egyik gyermekét, bemutatná nekünk őket?

Lídia, aki Kemenessömjén született, 1800. február 19-én. Foglalkozott a lányom a költészettel is, de testvéreivel megbeszélték soha többet nem foglalkoznak az írással.

Farkas, aki Kemenessömjén született, 1803. október 18-án. 1849-ben Somogy megye alispánja volt, amiért fogságot is szenvedett az Újépületben, később szabadon bocsátották.

Antal, aki Niklán született, 1806. szeptember 9-én. Hosszabb ideig katona volt, és részt vett 1848-49-es eseményekben.

László, aki Niklán született, 1809. november 24-én. Mivel ő volt a legfiatalabb, ezért az apai házban gazdálkodott és élt. Imádta a természettudományt.

Nagyon köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre. Jó volt önt kicsit közelebbről megismerni. További szép napot!

Nagyon szívesen. Viszlát!

Elmúlás

Elmúlás, mely szikraként feldobban újra

A szerelem, mint röpke pillanat repül

Vágyak, melyeket elfeledni oly nehéz

Ám ez nem lehetetlen.

A lázadó

Interjú Csokonai Vitéz Mihállyal

• Jó reggelt kívánok, Csokonai Úr! Platina Senon vagyok, a Deák Blog írója. Szeretnék készíteni Önnel egy interjút. Lenne erre lehetőség?
• Jó reggelt kívánok! Persze lehetne!
• Tisztelettel köszöntöm Önt mint a felvilágosodás korabeli legnagyobb magyar költőjét az országunknak. Elsőként kérném, meséljen nekünk a gyermekkoráról.
• 1773-ban Debrecenben születtem egy protestáns szellemiségű, mezővárosi polgár öntudatú családban. Édesapám, Csokonai Vitéz József borbély és seborvos; édesanyám Diószegi Sára.
• Mesélne nekem a Tartózkodó kérelem című költeményéről?
• Első változatban 1793-ban „Egy tulipánthoz” címmel jelent meg. 1803-ban, a mű keletkezése után tíz évvel, mikor a Lilla-dalokat kötetbe gyűjtöttem, megváltoztattam a mű címét ,,Tartózkodó kérelemre”, és felvettem a kötetbe.
• Szerelmi életéről ejtene nekem pár szót?
• 1797-ben Komáromban megismerkedtem Vajda Juliannával, akit a későbbi műveimben Lillának neveztem. A leányt férjhez adtak egy módos kereskedőhöz, miközben én állást kerestem. Ez a csalódásnak mondható szerelem ihletet adott szerelmi elégiáim papírra vetéséhez.
• Ezek közül tudna párat említeni?
• ,,A reményhez”, ,,A tihanyi ekhóhoz”.
• ,,Dorottya” ,,Az özvegy Karnyóné”. Mit mondana a hallgatónak ezekről a művekről?
• A ,,Dorottya” című mű a múltbéli szerelmi veszteségemmel való szembenézés vígeposza, 1798-1799-ben készült el. ,,Az özvegy Karnyóné” című alkotás a ,,Dorottya” című mű komédiája, ezt 1799-ben írtam. Ezekben a darabokban drámai konfliktus feszül a boldogság utáni vágy és a boldogságra való esély között. Az életcélok és a lehetőségek egymást kizáró ellentéte kerül a középpontba. A komikum, mely ezekre a művekre jellemző bizonyos felülemelkedést is lehetővé tesz.
• Bemutatná költészetének stílusirányzatait?
• Nem egyenlő arányban, de egymás mellett léteznek költészetemben a rokokó, a klasszicizmus, a szentimentalizmus, és a népiesség jegyei. Még rövid időre sem vált ki eddigi költészetem során egyik sem a többi közül.
• ,,A lélek hallhatatlansága” című művét egy temetésre írta?
• Rhédei Lajosné nagyváradi temetésére, mely 1804. április 10-én volt. Itt sajnos megfáztam és súlyos tüdőgyulladásom lett. Április 22-én hazautaztam azóta itthon gyógyulgatom.
• Továbbiakban sikeres felépülést! Viszont látásra!

A múlt

Itt hol szőke fiú, és feketés leány,
Síratná a jövőt, ott a szülő a múlt
Gondján búg mivel ő, még alig érzi azt
            S boldogság, öröm ott kihalt.

Berzsenyi Dániel: Levéltöredék barátnémhoz

Keletkezése: 1804 és 1808 között.
Műfaja: A cím alapján gondolhatjuk költői levélnek, azaz episztolának. (Ez valóságos néven nevezett személyhez írott verses levél, amely változatos tartalommal, hangnemmel és formában valósulhat meg. Legismertebb antik és felvilágosodás kori példái rokonok a tanköltészettel.)
Verselése ütemhangsúlyos, négyütemű 12-es sorokból áll. Hangutánzó szavak sokaságát tartalmazza.
A versben indirekt közelítés figyelhető meg. Azt írja le a költő, hogy mit ne csináljon a barátnője. Megjelenik benne a társas élet, a szellemi partner hiánya. (,,Ne kérdezd”, ,,távolléted alatt”)
Az 1. versszak a távolban élő barátnő megszólítása, kérdése elutasítása. Áttér az önsajnálatra. A saját magányát, kedvetlenségét írja le.
A 2. versszak valós helyzetkép a költőről, őszi kép leírása. Este hangjainak magányos hallgatása.
A 3-4. versszakokban a pillanatok indítják az álmodozást. A költő elengedi a szürke jelent és a múlton kezd gondolkodni. Visszaemlékezik a boldogságára, a fiatalságára, a hajdani örömeire.
Az 5.versszakban az előbbi reális képek a saját élete motívumaivá válnak.
A költő párhuzamot von az 5. és a 2-4. versszak képeivel: az ősz est – saját ,,ősze”, a parázs, a kanóc elhamvadása – a szerelem, szenvedélyek tüzének kihúnyása, az őszbogár zúgása – melankolikus lírájának hangjai.

Interjú Berzsenyi Dániellel                                                

        Egyházashetyén született 1776. május 7-én, középbirtokos nemesi családban. Sopronban, az Evangélikus Líceumban tanult kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ifjú korában házasságot kötött Dukai Takách Zsuzsannával. Titokban írt verseket, melyeket barátja, Kis János lelkész, a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek küldött. Ennek hatására a nyilvánosság elé tárta első kötetét. Példaképe Horatius volt, niklai magányában éjszakánként az ő ódáit olvasgatta. A horatiusi költészet és életfilozófia vált eszményképévé.         

- Mi volt ez a filozófia?                                                                                                  

- A végletes érzelmektől való óvakodás, vagyis az „arany középút” elve volt az egyik alapvetésem. A bölcs ember belenyugszik a neki adatott sorsba, a fiatalság örömeit is józanul veszi. Én ezeket a gondolatokat tettem magamévá, és ez az érv vezérelt az élet útján.

- Hogyha Horatiust kéne említenem, akkor az ő neve által ihletett vers sem maradhat ki elemzés nélkül. Tudna erről pár mondatban mesélni?

- Valóban ihletet kaptam Horatiustól. Tőle vettem át az időmértékes verselést, témáit stb. De az nem igaz, hogy a verseim Horatiust másolták. A Horác című versemet 1799 után írtam. Témája az idő múlása. A versben önmegszólítás figyelhető meg. Az első versszakban az elmúlás jelenik meg, egy valóságos környezetben.

- Ha Kis János nem kap rajtad versírás közben és nem küldi tovább Kazinczy Ferencnek a verseket, akkor valószínűleg nem ülnénk most itt. Megbánta, vagy van valami negatív dolog ezzel a nyilvánosságra hozott versekkel kapcsolatban?

- Nem bántam meg. Kazinczy bíztatott, és ezek a bíztató szavak csak megerősítettek az írásban. Ennek köszönhetően egyre több versemet mutathattam meg, az immár lassan Magyarország lakosságának a felét meghaladó lélekszámú közönségemnek.

- Végszóként. Elégedett az eddigi elért eredményével és munkásságával?

- Igen, maximálisan elégedett vagyok, bár nem a hírnév volt a célom. Mindenesetre nagyon elégedett vagyok és folytatom tovább az írást.

5. – Köszönöm, hogy időt szakított erre az interjúra, és hogy válaszolt a kérdésekre. További ihletekben gazdag írásos éveket kívánunk!

Csokonai Vitéz Mihály: A Magánossághoz                             

1789-ben született a vers. Hosszabb terjedelmű, melankolikus alkotás. Csokonai egy jellegzetes 18. századi versmodellt használt, de a klasszicizmustól egyre jobban távolodva a romantika érzésvilágához és kifejezésmódjához közelít.

11 és 8 szótagos sorok váltják egymást nyolc alkalommal, a következő sorrendben: 11-8-11-8-11-11-8-8. Az azonos szótagszámú sorok rímelnek. Az első négy sorban keresztrímeket, a második négy sorban páros rímeket találunk: abab ccdd. Versformája ötös és négyes jambikus.

A vers műfaja elégiko-óda, mivel az elégia és az óda tulajdonságai is megtalálhatók. Hangvétele szomorú, elvágyódó, melankolikus. A magányt mint fogalmat szólítja meg a versben. Egy olyan fogalomhoz szól, amely benne lakozik Csokonaiban. Szinte már a halált kívánja.

A zsibongó helyeken, a kastélyokban a magánynak nincs helye. Csokonai menekül, eltaszítja magát a társasági életből. Menekül arról a helyről, ahol Lilla él. A tó, a patak szépségét meglátja a poéta és a bölcs ember. A gazdag bankár, kereskedő észre sem veszi. A költő menekül a városi élet elől, a természetben megnyugvást talál. A versben megtalálhatók a himnuszra jellemző tulajdonságok is. Olyan, mintha az istenséghez szólna („szent erdő”, „ó, kedves istenasszony”).

A 11 strófát a költő 3 szerkezeti egységre osztja fel: az első 3 versszak tartozik az első, a következő 4 versszak a második, az utolsó 4 versszak pedig a harmadik szerkezeti egységbe. Az első szerkezeti egység az 1-3 versszak: az első versszak a magány örömének kifejezése, a 2-3. versszak pedig bemutatja, hogy milyen a magány lakhelye, vagyis tájleírást figyelhetünk meg. A második szerkezeti egység a 4-7. versszak, ahol a tájleírást a gondolkodás, az elmélkedés váltja fel. A harmadik szerkezeti egységben 4 versszaknyi vallomás következik. A 8. versszakban a költő és a hozzá társuló magány viszonyát láthatjuk. A 9. versszakban a halál képe jelenik meg. A 10-11. versszak témája a végső magány, a halál várása, vágya.

Éj

Pompázik az égbolt, hisz naplemente jő

Nem süt már a Nap sem sötét ég tetején

Feljött már a Hold is, s nyugovóra térnek

Az erdő vad állatai.

             Interjú Berzsenyi Dániellel

1. Hogyan jutottak el a versei Kazinczy Ferenchez?

Titokban írtam verseket, nem hittem elég jónak az alkotói képességem, így csak Kis János lelkész barátom olvasta őket, ő küldte tovább Kazinczy Ferencnek. Ezután pozitív kritikát kaptam, így meg is jelent az első kötetem.

2. A kötet után kisebb szünet következett. Mi az oka ennek?

1817-ben egy Tudományos Gyűjteményben megjelent Kölcsey bírálata, ,,Berzsenyi Dániel versei” címmel. Megbírált engem, én az efféle kritikát lebecsmérlőnek, megalázónak találtam. Ez volt a kiváltó ok. Nem is kívánok róla többet mondani.

3. Beszélne nekünk az Osztályrészem című költeményéről?

Ez a versem elég korainak mondható mű. Létösszegző versnek szántam, így ezzel lezártam egy korszakot. Személyes véleményem szerint erőteljesen klasszicista.

4. Mesélne a soproni evangélikus líceumban töltött éveiről?

Visszagondolva sokszor a diákcsínyjeimmel felülmúltam osztálytársaim, s néha még saját magamat is meglepte viselkedésem. A tanulással nem foglalkoztam, nem éreztem kedvet hozzá, ez végett Atyám 1795-ben kivett az iskolából. Nem sok tudományt vittem haza, de velem maradt a képzeletemben Horatius magával ragadó költészete.

            Elmúlás

Minden elmúlik egyszer, és vége lesz ám,

Megmarad az emlék, hogy mégis itt voltál,

Valaha volt legszebb emlék, hogy életem,

Részese voltál s leszel.

Goethe:Faust

A mű két részből áll. Az első részben a megöregedett Faust doktor csalódik a tudományban, melyre az egész életét pazarolta. Már-már arra az elhatározásra jut, hogy végez magával, amikor megszólalnak a harangok, és ez visszatartja az öngyilkosságtól.

Sétálni indul segédjével a városba, ahol mindenfelől tisztelet irányul felé. Amikor hazaindultak, egy fekete kutya követi őket. Dolgozószobájába érve nekilát fordításának, ekkor a kutya, ami hazáig kísérte őket, diákká változik, ő Mefisztó. Szerződést kötnek, amiben Faust feltételei a következők: csak akkor viheti el az ördög a lelkét, amelyben boldognak, elégedettnek érzi magát.

Először egy kocsmába mennek, ahol Faustot megriasztja a fiatalok visszataszító viselkedése. A következő állomás se tölti el örömmel, ám amikor a Boszorkánykonyha varázstükrében megpillant egy szép nőt, megkéri Mefisztót, hogy adjon neki olyan italt, ami által megfiatalodik. Az utcán, amikor megpillant egy lányt, aki hasonlít a tükörben látott nőre, egyből beleszeret.

Margarétát Mefisztó és Márta asszony segítségével sikerül elcsábítania. Éjszaka Margaréta halálos adag altatót ad be anyjának, ám ekkor benyit Margaréta bátyja, Bálint, akit Faust megöl. Margaréta az este után áldott állapotba kerül, de egyedül marad, mivel Faust elmenekül. Bűntudata van Bálint és anyja miatt, megöli gyermekét, és börtönbe zárják. Eközben Mefisztó elviszi Faustot egy helyre, itt Faust megtudja, milyen helyzetbe került Margaréta, megkéri Mefisztót, hogy mentsék ki őt a börtönből, de Margaréta nem akar velük menni. Lelke mennybe jut.

A mű második részének eleje egy császári palotában játszódik, ahol Faust az udvari bolond szerepét tölti be. A császár megkéri Faustot, hogy idézze meg a legszebb nőt, Helénát. Faust Helénát magának akarja, nagy szerelem szövődik köztük, gyerekük lesz, aki lezuhan egy szikláról, és Heléna is utánaugrik. Faust házába egy hívatlan vendég érkezik, amely megvakítja. Azt hiszi, hogy építik nagy művét, ezért Faust megtalálta azt a pillanatot, amelyben boldog, ezt ki is mondja. Az angyalok a mennybe repítik lelkét, és ezzel véget ér a mű.

Anonymus2001

Interjú Berzsenyi Dániellel

• Köszöntöm országunk egyik legismertebb költőjét, Berzsenyi Dánielt. Kérem, meséljen röviden az életéről!
• Én köszönöm a meghívást. 1776. május 7-én születtem Egyházashetyén régi középbirtokos nemesi családba. 1778. őszén mentem a soproni evangélikus líceumba, közel 7 évig tanultam ott, de 1795-ben végleg befejeztem az iskolai pályafutásomat, és nem szereztem meg az érettségit. Sokat olvastam abban az időben, költői példaképen Horatius volt.
• Hogyan indult el a költői pályafutása?
• 1803-ban Kis János fedezte fel, hogy versírással foglalkozom, és verseimet elküldte Kazinczy Ferencnek, akinek megtetszettek. Ennek köszönhetően 1813-ban jelent meg első verses kötetem.
• Mely műfajok jellemzik írásait, és milyen stílusirányzatúak?
• Leginkább elégiákat, ódákat és episztolákat írtam. Kazinczy inkább a klasszicizmust szeretett volna teremteni, de én inkább a romantika felé hajlottam, ugyanis műveim inkább erre az irányzatra épültek például erőteljesebb versnyelvezet és kapcsolódnak a nemzeti hagyományokhoz.
• Családja támogatja a költői pályafutását?
• 1794-ben meghalt édesanyám, utána édesapámmal éltem 4 évig, akivel eléggé megromlott a kapcsolatom. 1799-ben feleségül vettem Dukai - Takács Zsuzsannát, akivel Niklára költöztem. Akkoriban még csak titokban voltam költő, de a feleségemet nem igazán érdekelték a világ történései, ezért nem tudtam kivel beszélgetni számomra érdekes dolgokról. Emiatt magányos lélekké váltam. Ezért azt mondanám, hogy nem igazán kapok támogatást tőlük.
• Barátaival szokott-e időt tölteni, esetleg esténként összeülni, beszélgetni?
• Nem igazán szoktam, mivel nem lakunk közel egymáshoz, ezért inkább levelezni szoktam velük.
• Köszönjük szépen ezt a sok információt az olvasók nevében is. Az utolsó kérdése pedig az lenne, hogy mennyire van megelégedve a műveivel?
• Mint mondtam az elején, én köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam magamról ezeket az információkat. Szerintem mondhatom azt, hogy meg vagyok magammal elégedve, mert szerintem minden tőlem telhetőt beletettem a műveimbe, és próbáltam a klasszikus hazafias témát belevinni a művekbe.

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

            A vers műfaja elégia, és időmértékes verseléssel íródott. A címe megszólítás, ugyanis a költő a reményt szólítja meg. Ez abból következtethető ki, hogy nagy kezdőbetűvel van írva. A vers stílusirányzata a klasszicizmus.

Az első versszakban a jelenben van és a remény áldásairól ír.

A második versszakban a múltban van és a tavaszi kert képei jelennek meg.

A harmadik versszakban a tavaszból lép át a télbe a költő, és még mindig a múltban van. Az évszakok által fejezi ki a szerelem érzéseit.

A negyedik versszakban elhagyja a remény a költőt és beletörődik, hogy Lilla elhagyta.

            A vers szomorkás hangvételű, ami kifejezetten az elégiára vall. Csokonai ezt a verset akkor írta, amikor megtudta, hogy szerelmét máshoz adják feleségül. Lilla szülei ugyanis nem akarták egy szegény költőhöz adni lányukat, ezért egy jómódú fiatalemberhez adták.

            Szerintem kellett volna küzdenie a lányért és lehet, hogy akkor nem így alakult volna a helyzete.

Elmúlás

Elmúlt már az idő, s hamvai maradtak,

Múlott titkai közt árva zene pendül.

Nincs mókás feledés, s dallamos csillagok

S lelkét sötét lepel fedi.

Alicia11

Elmúlás

Elmúlik a hideg tél vár a friss tavasz,

A madarak megérkeznek, csicseregnek.

Közeledik a nyár vidám hangulata,

Majd az ősz esős időszaka.

Interjú Berzsenyi Dániellel!

• Jó napot kívánok Berzsenyi Úr! Korosa Titanilla vagyok, a Zalai Hírlap újságírója. Egy rövid interjút szeretnék készíteni Önnel. Lenne erre lehetőség?

Igen természetesen!

• Köszönöm! Első kérésem az lenne, hogy meséljen egy keveset az életéről.

Vas megyei költő vagyok, Hetyén születtem 1776-ban. Sopronba jártam evangélikus iskolába. Nagyon szerettem olvasni, példaképem Horatius volt. 1799-ben feleségül vettem Dukai Takács Zsuzsannát, majd Niklára költöztem a kedves nejemmel.

• Gratulálok a hátasságához. Mesélne nekem a költői pályafutásáról?

Igen, örömmel! 1810-ben Pesten jártam, ahol egy híres költővel, Kazinczy Ferenccel találkoztam. Én inkább a romantika felé közeledtem, de Kazinczy azt ajánlotta, hogy inkább írjak ódákat. 1813-ban meg is jelent az első kötetem, majd 1816-ban a második kötetem. 1825-ben az Észrevételek Kölcsey recenziójára művem jelent meg.

• Köszönöm, hogy tájékoztatott minket életútjáról!

Interjúnk lassan véget ér, köszönöm a közreműködését, további sikeres életet és jó egészséget kívánok Önnek!

Köszönöm szépen viszont kívánom magának is!

Olvasónapló: Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz I.

Az óda 1810-ben készült el, amit kb.15 éven keresztül írt Berzsenyi.

Azért ezt az ódát választottam, mert több művet is elolvastam, de ez az alkotása nyerte el a tetszésemet. Az óda témája a magyarság dicső múltjának és tragikus jelenének a szembeállítása, a költő aggodalma. A költő ebben az ódában szónokként beszél. Az óda a Horatius: A rómaiakhoz műve alapján készült el. A műfaja: hazafias óda.

1-3. versszak: bevezetés

A vers első három szakasza a bevezetés. Itt a költő egyes szám második személyben beszél „Nem látod.”

4-5 szakasz: a múlt és jelen összehasonlítása

Felidézi a magyar történelmi múlt eseményeit.

Interjú Berzsenyi Dániellel

Egyházashetyén született, Sopronban tanult, titokban írt verseit barátja, Kis János „fedezte fel” és küldte el Kazinczynak, a legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő, a klasszikus ódának nálunk legnagyobb mestere… Ismerjük meg közelebbről Berzsenyi Dánielt.

-„Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat…” Ismerős?

-  Persze, a Magyarokhoz írt első ódából egy részlet.

- Mesélnél róla röviden? Mit fogalmaztál meg ebben az ódában? Mi az, amit ki akarsz vele fejezni?

- Ez az óda sok szállal kötődik a hagyományhoz. Megformálásához Horatiusnak A rómaiakhoz című ódája adott ösztönzést. A dicső múlt és a romló jelen szembeállítását fogalmaztam meg ebben az ódában. Leginkább a magyarság sorsáért, fennmaradásáért való aggodalmamat fejeztem ki.

- Húszéves korodtól kezdtél el verseket írni, amiket gondosan elrejtettél, de Kis János barátod rajtakapott írás közben, és elküldte néhány versedet Kazinczynak. Megbántad, hogy így történt?

- Nem bántam meg. Kazinczy tovább biztatott engem az írásra, emellett tanácsokat is adott. Később már magam küldtem el egy egész verses kötetet Kis János barátomnak, aki továbbküldte Kazinczynak nyomtatás céljából…

- Kazinczy kissé más stílusú költő, mint te. Könnyű vagy nehéz vele egyetérteni?

- Nem könnyű. Kazinczy inkább szabályokhoz kötött, és szinte mindenkivel tud kapcsolatot teremteni. Ezzel ellentétben én más vagyok, én a korlátlanságot szeretem, és nem vagyok az a közösségi ember, inkább szűk körbe zárkózó, a világtól elvonult különcként viselkedő ember vagyok.

- Kazinczy felvilágosodott gondolkodásához és klasszicista ízléséhez hajlította néhány költeményedet és sok esetben javított rajtuk. Megfogadtad a tanácsait?

- Megfogadtam. Kazinczy ösztönzött az írásra és persze én is őt. Azt is mondhatjuk, hogy az egymásnak elküldött verseinkkel szinte közös költői műhelyt alakítottunk ki.

- És te miben változtál, amióta Niklára költöztél feleségeddel?

- Az életmódom hasonló, mint volt előtte, persze vannak benne változások. Nem igazán hagyom el Niklát, otthonról sem járok el szívesen. De vannak dolgok, amik azért kissé hiányoznak…

- És mi hiányzik a leginkább?

- Hiányzik a tudományos és irodalmi élet, valamint azok az emberek, akikkel tudományos vitát folytathatnék…

- Összességében elégedett vagy a műveiddel?

- Igen, elégedett vagyok a műveimmel…

Olvasónapló

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Szereplők: Lilla (Vajda Julianna, Csokonai kedvese), a remény istenasszonya, Csokonai

Csokonai a remény istenasszonyát szólítja meg az első versszakban. Hitt abban, hogy Lillával (akivel már hónapok óta együtt volt) örökre összeköti az életét, ámde ez nem vált valóra (legfőképpen Lilla családja miatt).

A második versszakban pozitív élményeket ír le. A természetet szemlélteti, s azt, hogy amikor Lillával együtt volt, akkor költészete is szárnyalt (pozitívan hatott rá).

Az ezt követő versszakban egy télies képet tár elénk a költő, ami boldogtalan lelkét mutatja be. Kimondja, hogy nem tud Lilla nélkül élni, és szerelmét nem hozzá illő férfi vette el.

Az utolsó versszakban a költő ismét megszólítja a reményt. Meg akar halni.

Véleményem szerint Csokonai a versben a kétségbeesést a vége felé kezdi túlzásokba vinni, hiszen mindig van valami megoldás minden problémára. Ő azonban negatívan látja a helyzetet, és nem pozitívan. Ha pozitívan látta volna a dolgokat, akkor nyilván talált volna valamiféle megoldást a problémára.

De azt figyelembe lehet venni, ha nem állt volna ennyire negatívan a dolgokhoz, akkor nem biztos, hogy megszületett volna meg ez a vers. Látni lehet, hogy a remény teljesen elhagyta, és élni sincs már kedve (tehát nyilván ilyenkor nehéz bármi pozitívra is gondolni).

Múló idő

Elfut már az időnk, s percei mennek el,

Másodpercei közt sok esemény zörög.

Minden pillanat és alkalom elrohan,

Ám sok dolog megmarad.