Orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre.

A modern orosz irodalmi nyelv  megteremtője, a romantika legjelesebb képviselője, és egyben az orosz realizmus elindítója is.

Az irodalmi és a beszélt nyelv egyesítésével kialakította az orosz irodalmi nyelvet.

Élete:

• Ereiben anyai dédapja Nagy Péter tábornoka révén afrikai vér is csörgedezett.
• 1800-től Pétervárközelében Carszkoje szelo-i líceum növendéke.
• 1817-ben belépett a Zöld lámpa nevű irodalmi társaságba, mely kapcsolatot tartott a dekabristákkal. Kitiltották az egyetemről, de ekkor már megalapozott költői hírneve volt.
• Halála: felesége jó hírnevét megvédve párbajba vett részt, ahol súlyosan megsebesült és második napot követően belehalt sérüléseibe.

Jevgenyij Anyegin:

• 7 éven át írta, önéletrajzi ihletésű.
• Műfaj: verses regény,jellegzetes népszerű romantikus műfaj: lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek, véleményének; a líra és az epika elválaszthatatlanul fonódik össze a verses regényben.
• 2 főhős: elbeszélő (Anyegin jó barátja) és a címbeli szereplő.
• Cselekmény: szerelmi történet.
• Romantikusság: már részben realista mű: szereplői romantikusak, de ezt negatívan szemléli, sorsuk is emiatt alakul rosszul.
• Cselekménymenet: egyszerű, egy szálon fut, nincsenek kitérők.
• Eposzi kellékeket összekeverve, hiányosan alkalmazza (játékos), de pl. in medias res megvan.
• Lírai részek: elvágyódásról, barátokról, szerelmekről, emlékekről szólnak.
• Az író szerepe: nem csak a címszereplő főhős, hanem az író is az: belép, megjelenik a cselekményben, saját magáról ír, hogy hogyan látja a világot; regénye szereplőihez érzelmileg kötődik; őt ismerhetjük meg a legjobban, folyton közbeékeli a róla szóló részeket.

Szereplők:

• Anyegin:
• Puskinhoz hasonló; könnyelmű, felszínes műveltségű ember
• Tipikus felesleges ember, életcélt nem talál magának, cinikus, önző, csak saját magával törődik. 
• Értelmes ember, aki értelmes életre vágyik, de képtelen értelmes cselekedetekre. 
• Igazi bájroni hős.
• Eldobja a nagy lehetőséget: Tatjána szerelmét, párbajban megöli legjobb barátját, Lenszkijt, ezzel elhibázva életét; csalódott, az élettől megcsömörlött, világfájdalommal teli ember.
• Magára erőlteti a byroni világfájdalmat, mélabút, a spleent(közönyt), és a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszeleg, ezért utasítja el élete megváltásának nagy lehetőségét, Tatjána szerelmét. 
• Miután leveti a magára erőltetett maszkot, rádöbben, Tatjanaszerelme lehetett volna élete értelme, amely azonban már visszahozhatatlan:

(Tatjana férjnél van, és bár szereti Anyegint, nem lesz hűtlen a férjéhez.)

• Anyegin jobb sorsra érdemes, de cselekvésre képtelen, kiábrándult és kallódó ember, nem találja a helyét az életben.

Puskin a XIX. századi orosz nemesség üres, céltalan életét mutatja be Anyegin sorsán keresztül: „a XIX. századi orosz élet enciklopédiája” ez a mű.

Puskin végigvezeti hősét korának jellegzetes orosz nemesi életútján: Anyegin kezdetben a városi gazdag aranyifjak életét éli,  de megcsömörlik mindettől, majd nagybátyja halála után vidékre utazik, és reformgazdálkodásba kezd → a vidéki nemesi életforma is unalmas számára.

• Lenszkij:
• Anyeginnel jó barátok lesznek, de a köztük lévő ellentét okozza végzetét.
• Rajongó, romantikus hős.
• Naivitás és lelkesedés jellemzi.
• Halála az álmodozást, életképtelenségét fejezi ki a realitással szemben.

• Olga: 
• Egyszerű, jellemtelen lélek; szép, de üresfejű; felszínes, könnyelmű, csak férjhez akar menni.
• Lenszkij menyasszonya, majd halála után egy ulánushoz megy (kilép a regényből)

• Tatjana:
• Olga nénje, kulcsfigura; nagyon érzékeny, befelé forduló, érzelmes, kifinomult; nem szokványos nő, rengeteget olvas; őszinte, nyílt.
• Anyegint határozott, eszményi jellemnek látja, beleszeret és megírja elhíresült levelét .
• Anyegin visszautasítja, és ezek után már egyikük sem lehet boldog, a XIX. század eszményinőalakja.
• Tiszta lelkű, mély érzésű, ártatlan, nyíltszívű, erősen kötődik a természethez, hisz ideáljaiban, és erkölcsi nemessége a szerepet játszó Anyegin fölé emeli.

Jellemzők: az író a művet a kiadó Pletnyovnak ajánlja; nem akar széles közönséget, csak pár irodalomhoz értő figurának írja; tele van utalással:

• Klasszikusokra
• Kortársakra
• Az orosz irodalom és egyéb művészetek képviselőire.
• Többszáz célzás; kommentárok: a nyelvhez való hozzáállásáról.
• Az egész mű töredezett, be nem fejezett (direkt)

• Írói célja a mindennapi emberek életének a bemutatása volt.
• egy 19. századi ifjú nemes ábrázolásával a felesleges ember életérzésének rajzát adja s mindeközben körképet nyújt az orosz életről, társadalomról - világos és egyszerű stílusban, ám kiforrott zeneiséggel, az anyegini-strófaeszközével.

(Anyegini strófa: Jambikus strófa, 14 soros, rímképlete: AbAbCCddEffEgg, ahol a nagybetűk nőrímek, a kisbetűk hímrímek.) Az utolsó sorpár gyakran csattanóval zárul.

• realizmus megjelenését mutatja az orosz irodalomban.

Cselekménye:

• Megismerjük Anyegin gyerek és ifjú korát.
• Meghal a nagybácsi, megörökli a birtokát és vidékre költözik. 
• Vágyik a magányra, mert megcsömörlött mindentől.
• Egyetlen barátja lesz, Lenszkij. Bekerül a Larin családba.
• Tatjana beleszeret Anyeginbe, levélben vall neki szerelmet, de Anyegin elutasítja.
• A kertben találkoznak és nagyképűen elutasítja Tatjanát.
• Tatjana álmodik: egy medve üldözi – Anyegin kést ránt Lenszkijre, Anyegin Olgával flörtöl
• Lenszkij féltékeny lesz ezért párbajra hívja Anyegint. →  Lenszkij meghal, Anyegin elutazik.
• Tatjana felkeresi Anyegin elhagyott házát ahol az otthagyott sokat megért Anyegin jelleméből.
• Tatjanat férjhez akarják adni ezért Moszkvába utaznak, ahonnan vissza vágyik a faluba.
• Eltelik két év, Tatjana férjes asszony. Újra találkoznak Anyeginnel, ekkor Anyegin bele szeret Tatjanaba. 
• Háromszor ír levelet Tatjananak, de nem kap egyikre sem választ. 
• Tatjana elutasítja Anyegint, de még mindig szereti.