Interjú Berzsenyi Dániellel

• Köszöntöm országunk egyik legismertebb költőjét, Berzsenyi Dánielt. Kérem, meséljen röviden az életéről!
• Én köszönöm a meghívást. 1776. május 7-én születtem Egyházashetyén régi középbirtokos nemesi családba. 1778. őszén mentem a soproni evangélikus líceumba, közel 7 évig tanultam ott, de 1795-ben végleg befejeztem az iskolai pályafutásomat, és nem szereztem meg az érettségit. Sokat olvastam abban az időben, költői példaképen Horatius volt.
• Hogyan indult el a költői pályafutása?
• 1803-ban Kis János fedezte fel, hogy versírással foglalkozom, és verseimet elküldte Kazinczy Ferencnek, akinek megtetszettek. Ennek köszönhetően 1813-ban jelent meg első verses kötetem.
• Mely műfajok jellemzik írásait, és milyen stílusirányzatúak?
• Leginkább elégiákat, ódákat és episztolákat írtam. Kazinczy inkább a klasszicizmust szeretett volna teremteni, de én inkább a romantika felé hajlottam, ugyanis műveim inkább erre az irányzatra épültek például erőteljesebb versnyelvezet és kapcsolódnak a nemzeti hagyományokhoz.
• Családja támogatja a költői pályafutását?
• 1794-ben meghalt édesanyám, utána édesapámmal éltem 4 évig, akivel eléggé megromlott a kapcsolatom. 1799-ben feleségül vettem Dukai - Takács Zsuzsannát, akivel Niklára költöztem. Akkoriban még csak titokban voltam költő, de a feleségemet nem igazán érdekelték a világ történései, ezért nem tudtam kivel beszélgetni számomra érdekes dolgokról. Emiatt magányos lélekké váltam. Ezért azt mondanám, hogy nem igazán kapok támogatást tőlük.
• Barátaival szokott-e időt tölteni, esetleg esténként összeülni, beszélgetni?
• Nem igazán szoktam, mivel nem lakunk közel egymáshoz, ezért inkább levelezni szoktam velük.
• Köszönjük szépen ezt a sok információt az olvasók nevében is. Az utolsó kérdése pedig az lenne, hogy mennyire van megelégedve a műveivel?
• Mint mondtam az elején, én köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam magamról ezeket az információkat. Szerintem mondhatom azt, hogy meg vagyok magammal elégedve, mert szerintem minden tőlem telhetőt beletettem a műveimbe, és próbáltam a klasszikus hazafias témát belevinni a művekbe.

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

            A vers műfaja elégia, és időmértékes verseléssel íródott. A címe megszólítás, ugyanis a költő a reményt szólítja meg. Ez abból következtethető ki, hogy nagy kezdőbetűvel van írva. A vers stílusirányzata a klasszicizmus.

Az első versszakban a jelenben van és a remény áldásairól ír.

A második versszakban a múltban van és a tavaszi kert képei jelennek meg.

A harmadik versszakban a tavaszból lép át a télbe a költő, és még mindig a múltban van. Az évszakok által fejezi ki a szerelem érzéseit.

A negyedik versszakban elhagyja a remény a költőt és beletörődik, hogy Lilla elhagyta.

            A vers szomorkás hangvételű, ami kifejezetten az elégiára vall. Csokonai ezt a verset akkor írta, amikor megtudta, hogy szerelmét máshoz adják feleségül. Lilla szülei ugyanis nem akarták egy szegény költőhöz adni lányukat, ezért egy jómódú fiatalemberhez adták.

            Szerintem kellett volna küzdenie a lányért és lehet, hogy akkor nem így alakult volna a helyzete.

Elmúlás

Elmúlt már az idő, s hamvai maradtak,

Múlott titkai közt árva zene pendül.

Nincs mókás feledés, s dallamos csillagok

S lelkét sötét lepel fedi.

Alicia11