Elmúlás

Elbújt már a tündöklő nyári napsugár,

Szürke esős idő borítja a határt.

Lassan jő a tél is, már el is búcsúzik,

S újra a kikelet virít.

Interjú

A mai interjúmban egy magyar szerzővel, Berzsenyi Dániellel beszélgetek életéről, műveiről, munkásságáról.

-           Jó napot kívánok kedves Berzsenyi úr. Nicholas Sparks vagyok a Cosmopolitan magazin újságírója és interjút szeretnék készíteni önnel.

-           Jó napot kívánok, köszönöm a lehetőséget.

-           Nos, akkor kezdjük a korábbiaknál, mesélje el nekünk az életét, gyermekkorát, s azt hogy hogyan lépet a művészi, azaz költészeti pályára?

-           Egyházashetyén születtem 1776. május 7-én, középbirtokos nemesi családban. Sopronban, az Evangélikus Líceumban tanultam kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Ifjú koromban házasságot kötöttem Dukai Takách Zsuzsannával. Eleinte titokban írtam verseket, melyeket barátom, Kis János lelkész, a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek küldött. Ennek hatására a nyilvánosság elé tárta első kötetemet.

- Beszéljünk az egyik művéről, az Osztályrészem című ódájáról.

-           Ez a versem elég korainak mondható mű. Létösszegző versnek szántam, így ezzel lezártam egy korszakot. Személyes véleményem szerint erőteljesen klasszicista.

-           Mennyi időbe telt a mű megírása?

-           Talán-e művem került a legkevesebb időmbe.

-           Köszönjük szépen Berzsenyi úr hogy a vendégünk volt az interjú során. Köszönjük hogy mesélt életéről, így megismerhettük művészetének hátterét.

-           Én köszönöm, hogy mesélhettem magamról, így talán a késői fiatalok is könnyebben megértik műveim lényegét, tartalmát.

Goethe: Faust

Ez a mű Goethe legnagyobb alkotása. Csaknem hatvan éven át, készült: 1773-tól a költő majdnem élete végéig dolgozott nagy művén. A mű két részből áll.

1. A megöregedett Faustus doktor csalódott a tudományban, amelyre életét áldozta. Már arra az elhatározásra jut hogy végez magával, amikor megszólalnak a húsvéti harangok, és ez visszatartja az öngyilkosságtól. Magányából kitörni vágyik. Sétálni indul az ünneplő városba. Mindenhonnan tisztelet árad felé, ami újra feleleveníti a benne a hiábavalóság érzetét. Egy fekete kutya haza kísérte őt.

Dolgozószobájába visszatérve nekilát az Újszövetség fordításának. De már az első sor kulcsszavánál elakadt. A kutya, aki hazáig követte, egyszer csak vándordiákká változik. Ő Mefisztó. Második beszélgetésükben szerződést kötnek. Faust feltétele: csak akkor viheti el az ördög a lelkét, amelyben boldognak, elégedettnek érzi magát.

Először egy kocsmába mennek, de ott a diákok durvasága viszolygással tölti el Faustot. Undorítja a következőállomás, a Boszorkakonyha is, egészen addig, míg egy varázstükörben meg nem pillant egy csodálatosan szép nőt. Mephisto a boszorkánytól varázsitalt kér, amelytől Faust megfiatalodik.

Az utcán, amikor megpillantja Margarétát, aki ugyanúgy néz ki, mint a tükörben, egyből beleszeret. Mefisztó és Márta asszony segítségével és az ajándékokkal sikerül elcsábítania. Margaréta állapotos lesz, egyedül marad szégyenével, mert Faust elmenekül. A bűntudat is gyötri anyja és bátyja halála miatt. Kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét. Börtönbe zárják. Faustot most Boszorkányszombatra viszi Mefisztó. Az érzéki csalódásnak Margaréta árnyának megjelenése vet véget. Amikor Faust megtudja, milyen helyzetbe került szerelme, és végső soron ő az oka mindenek, azt kéri Mefisztótól, mentsék meg a lányát. Bejutnak a börtönbe, és már nem ébreszt benne szerelmet Margaréta csókja, ki akarja vinni a tömlöcből, de a lány nem megy vele. Egy égi hang közli vele, hogy Margaréta lelke mennybe jut.

1. A császári palotában Mefisztó tölti be az udvari bolond szerepét. A császár azt kéri Fausttól, idézze meg világ legszebb asszonyát, Helénát. Így is lesz, Heléna Paris királyfival érkezik. Faust a maga számára akarja Helénát megszerezni, ám közeledtére a szellem alakok eltűnnek.

Megérkeznek a menedéket adó városba, ahol Faust, mint lovag fogadja őket. Nagy szerelem szövődik Faust és Heléna között, melynek gyümölcse lezuhan. Heléna követi fiát a túlvilágra, Faustot is magával röpíti.

A valóságos világba visszatérő Faust „roppant célt” tűz ki maga elé: a tengertől akarja visszahódítani a földet. Mefisztó parancsára azonban előbb még egyszer megsegíti a császárt.

Faust mégis úgy érzi, hogy megtalálta azt a pillanatot, amely számára a legszebb, s ezt ki is mondja. Mefisztó már mozgósítja is seregét, hogy vigyék el Faust lelkét. De angyali sereg jelenik meg, az viszi magával Faust lelkét. A mennybe vezető repülés közben Faust többek között Margarétával is találkozik, aki kéri, hogy ő gyámolíthassa a megvakított, tévelygő lelket. Így Faust élete boldog megsemmisüléssel ér véget.