Interjú Berzsenyi Dániellel:

E heti rovatom középpontjában egy híres magyar költő, Berzsenyi Dániel áll. A legnagyobb magyar lírikusok közé tartozó, kiváló ódaköltőt és a klasszikus ódának legnagyobb magyar mesterét az életéről, munkásságáról fogom faggatni a következő sorokban.

• Üdvözlöm Uram! Nagy megtiszteltetésként ért, hogy elfogadta a felkérésemet! Kérem, meséljen a gyerekkoráról! Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni a költészettel?
• Én is örvendek! Egy középbirtokos nemesi családban születtem, 1776. május 7-én, a Vas megyei Hetyén. Egyke vagyok, édesanyámat Thulmon Rozáliának hívják, édesapám Berzsenyi Lajos földbirtokos, jogot végzett, de sosem folytatott ügyvédi gyakorlatot. Édesapám úgy hitte, hogy először fizikailag kell megerősödnöm a birtokon, és csak utána kezdhetek tanulni. Véleményem szerint ez nem célravezető, hiszen ekkor egy nap alatt kell megtanulni, amit évekig tanulhattam volna. 1788 őszén megkezdtem a tanulmányaimat a soproni evangélikus líceumban. 7 évet töltöttem ott, de nem igazán tudtam alkalmazkodni az iskola rendjéhez, talán túlkorosságom miatt. 1793-ban elszöktem Sopronból, és beálltam a katonaságba, 1 évre. A költészet már fiatalkoromban is érdekelt, számtalan szerző munkáit olvastam, valamint a római és görög mitológiát. Ez édesapámnak nem tetszett, próbálta megakadályozni. 20 éves koromtól írok verseket, de először elrejtettem a családom és a barátaim elől.
• Mikor láttak napvilágot a versei?
• 1803-ban Kis János rajtakapott írás közben. Megmutattam neki a verseimet, majd ő elküldött Kazinczy Ferencnek néhányat. Ő lelkesedett a verseimért, és bíztatott az írásra.
• Mit gondol, Kazinczy felkarolásának köszönheti a sikerét?
• Sok mindent köszönhetek Kazinczynak, többek között a verseim nyomtatásban való megjelenéséhez adott segítséget, valamint arra ösztönzött, hogy minél többet megtudjak a felvilágosodásról. Hosszasan leveleztünk, mikor tetszését kinyilvánította a műveim felé. Ennek ellenére úgy érzem, a véleményünk sokszor nem egyezett, ő az ódaművelésre biztatott, viszont hozzám mindig is közelebb állt az elégia.
• Meséljen a költészetéről!
• Költői példaképem Horatius, mindig ő inspirált a verseim írásakor. Költészetemre két stílusirányzat, a klasszicizmus és a romantika együttes érvényesülése jellemző. Leggyakrabban alkalmazom a rímtelen időmértékes verselést vagy a horatiusi minták nyomán kialakított strófahasználatát. Verseimet az érzelmeim ihlették, a versbeszélők vágyott eszményeinek és a valóság ellentéte gyakran jellemzi műveimet. Ez az ódákat is az elégia műfaj felé mozdítja el.
• Köszönöm szépen az interjút, úgy gondolom ebből sok mindent megtudhattunk Önről! További sikereket és elismerést kívánok!

Vers:

Elmúlás

Futnak a perceink, múlnak az éveink,

Fejünkben feltörnek édes emlékeink.

Soha nem feledjük, bár vissza nem térnek

Szívünkben őrizzük őket.

Olvasónapló:

Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz

Csokonai Vitéz Mihály 1803-ban írta ezt a művet, ami szomorúságot közvetít, mivel ebben az időszakban a költő élete rossz fordulatot vett. Szerelmi csalódás érte, barátai elfordultak tőle, a nemesek és főurak nem értékelték a költészetét.

A vers főszereplője Lilla, a költő nagy szerelme, akihez sok verset írt élete során. A szerelem első szakaszában boldog verseket írt, majd mikor elvesztette szerelmét, művein is a bánat tükröződött, ahogy ezen a versen is észlelhető.

A mű a címben egy megszólítással kezdődik, az „Ekhó” kifejezés egy nimfa a görög mitológiában, aki szerelmi bánatában elsorvadt, és csak hangja maradt meg, ez a visszhang magyarázata. Az első versszakban a költő bánatáról önti ki szívét a visszhangnak. A következő versszakokban ezt megerősíti, a Balaton partján ülve hasonlítja össze magát a Balatonfüreden vigadó emberekkel, akik hozzá képest boldog életet élnek. Majd a hatodik versszakban Lilla elvesztésének okát fogalmazza meg, és hogy a történtek ellenére nem hibáztatja őt. Ezután a magányba menekülésről ír, és az utolsó versszakban a halálát jósolja meg. Olyan világot remél, ahol elismerik.

A vers megalkotásához a Lilla iránti reménytelen szerelem és az emiatti fájdalom adott ihletet a költőnek.

Közelítő tavasz

Nyílnak a rózsáim, szirmai színesek.

Tarka ágai közt zöld levél diszeleg.

Van csodás illatuk, s bársonyos levélke.

Már lengedez a szellő.

Riport Csokonai Vitéz Mihállyal

- Jó napot Csokonai úr! Szeretnék magával egy riportot készíteni, ha megengedi!

- Jó napot, persze, kérdezzen csak!

- Mesélne a szüleiről?

- Édesapám borbély és seborvos volt, édesanyám, Diószegi Mihály szűcsmester lánya, Diószegi Sára, aki érdeklődött a magyar irodalom után.

- Remek. A tanulmányairól is hallhatnánk pár szót?

- Hát hogyne! A Debreceni Református Kollégiumban tanultam, ahol az alsóbb osztályok elvégzése után tovább léphettem, 1788-ban a gimnázium elvégzése után, április 18-án elkezdtem az akadémiai tanfolyamot, ahol hallgattam az alkalmazott mértant, természettant és bölcseletet, amik nem voltak a szívem csücskei.

- Értem. Voltak barátai?

- Persze, a tanulótársaimmal kis kört alakítottunk, hogy egymással az újabb irodalmat is megismertessük. Kazinczy Ferenccel is jó barátságot kötöttem.

- Ennek nagyon örülök, úgy hallottam tanító is volt, ez igaz?

- Igen, 1794 tavaszán nyilvános tanítónak választottak, de a következő iskolai félévben azzal vádoltak, hogy nem tartom meg az órákat, elmaradozok az istentiszteletekről és rontom a tanulók erkölcseit. Később megfosztottak az tanítói hivataltól.

- Ezek nem szép dolgok, főleg ha igazak is. Ezután hova ment?

-A sárospataki kollégiumban tanultam tovább, ahol nem tudták megkedveltetni velem a jogtudományt, ezért az előadásokat rendszertelenül látogattam. A költészet régi szeretete kötött le igazán, gyenge volt a szervezetem, de így is éjjel-nappal olvastam és kisebb- nagyobb költeményeket szereztem. Az országgyűlés megnyíltával Pozsonyba mentem, ahol kiadtam a Diétai Magyar Múzsa lapot, amely tizenegy számban jelent meg az országgyűlés bevégeztéig. A Weber könyvnyomtató nem volt rábírható a többi munkám kiadatására, ezért év végén elhagytam Pozsonyt. Ezután Komáromba utaztam, ahol megismertem Vajda Juliannát, vagyis Lillát, akiről rengeteg verset írtam, de férjhez adták és sajnos megszakadt a kapcsolatunk.

- Sajnálom, biztos nehéz lehetett önnek.

- Eléggé, viszont ha most nem haragszik, elbúcsúzok, ugyanis nemrég tüdőgyulladást kaptam, és pihenésre van szükségem.

- Köszönöm a beszélgetést, mihamarabbi gyógyulást kívánok!

A reményhez

Csokonai két változatot is írt. Az elsőt 1795-ben, a másodikat 1803-ban.

Ebben a versben leírja, hogy nem csak Lillától, hanem az egész életével kapcsolatos reményeitől is búcsúzik. A vers műfaja elégia, fájdalmat, szomorúságot, csalódást megéneklő költemény, amely gyakran a múltat is megidézi.

Az első versszakban megszólítja, majd bemutatja az allegorikus reményt jelen időben, vádolja, hogy hogyan képes másokat félrevezetni és becsapni.

A második versszakban megidézi a tavaszt, amely örömet jelenthetett a költő számára. Egy tavaszi virágoskertet látunk, csörgő patakokkal, nyíló virágokkal, bódult illattal. Szinesztézia-látás, hallás, szaglás-többféle érzékszervet kapcsol össze.

A harmadik versszakban a tél váltja a tavaszi kertet, ellentét, minden pusztává válik, a jelen idő felváltja a múltat, az örömet pedig a bánat és a csalódottság. Lillát vádolja és hírnévre vágyik titokban.

A negyedik versszakban jelen idő van, a költő lemond mindenről, az elszenvedett csalódások miatt elbúcsúzik mindentől, ami számára kedves volt.

A költő nagyon nehezen élhette meg ezt az időszakot, a szenvedését beleírta verseibe, ami talán segített neki átvészelni ezt az egészet.

Elmúlás 

Ezennel elmúlt s már nem jő vissza,

Szívünkben az emlékeket füst fedi,

A szerelem melynek tüze bennünk égett,

Mára már csak egy elvesztegetett parázs.

Interjú

Jó napot kívánok! A mai napon a magyar irodalom egyik legjelentősebb költőjeként számon tartott embere tisztelt meg bennünk egy interjú erejéig.  Kedves Csokonai úr, megkérném hogy egy pár mondatban legyen szíves mesélni az életéről. 

• Jó napot kívánok, köszönöm a lehetőséget. Nos, édesapám Csokonai Vitéz József borbély és seborvos, édesanyám Diószegi Sára. 1773. november 17-én születtem Debrecenben.

Legyen szíves a költészetének stílusirányzatáról beszélni.  

• A klasszicizmus, a rokokó, a szentimentalizmus, és a népiesség jegyei figyelhetők meg a költészetemben. 

Mesélne a Tartózkodó kérelem című művéről?  

• 1803-ban megjelent költeményem. Első változata Egy tulipánthozcímmel 1793-as keltezésű. Tíz évvel a mű keletkezése után, amikor a Lilla-dalokat kötetbe gyűjtöttem, ezt is felvettem a ciklusba Tartózkodó kérelemre változtatva a címét. A szerelmes vers a régi magyar virágénekekkel rokon, játékos, gyengéd érzelmeket szerettem volna ki fejezni. Stílusa rokokó, műfaja pedig dal. 

Legutolsó kérésem az lenne, hogy meséljen a szerelmi életéről. 

• Komáromban megismerkedtem Vajda Juliannával, akit a későbbi művimben Lilla névvel álcáztam. Lillát férjhez adtak egy módos úrhoz, miközben én állást kerestem. Ez a szerelmi csalódás ihletet adott elégiáim papírra vetéséhez.

Köszönöm, hogy megtisztelt, viszont látásra.  

• Köszönöm, viszont látásra. 

Szerelemdal a csikóbőrüs kulacshoz 

1802-ben jelent meg, Csokonai életében legnépszerűbb verse volt. Egyes részletei szövegváltoztatásokkal népdalként terjedtek. A bordal végigkíséri Csokonai pályáját. Kezdetben diáktársai, később a dunántúli kúriák társaságának szórakoztatására írt efféle költeményeket. A szerelemdal ugyanakkor szerepvers is, melyben a lírai én egy kissé kapatos férfi szerepéből szólal meg. A mű alapötlete a csikóbőrös kulacsnak a szerelmes társsal való azonosítása. Ezt az ötletet a szerelmi vallomásként olvasható beszéd következetesen végig viszi. Sőt, a vers beszélője a rangsorvitató költészet jellegzetes modorában szembe is állítja a csikóbőrös kulacs értékeit a lányos, asszonyok értékeivel.  

Közeleg a tél

Gyorsan múlik az ősz, és fának lombja zúg.

Költöznek messzi tájakra a szárnyasok.

 Vagdalják az emberek a tűzifákat.

Mindjárt itt van a szörnyű tél!

Interjú Berzsenyi Dániellel:

Jó napot kívánok, Berzsenyi Úr! Szeretnék feltenni Önnek pár kérdést. Ki van a legnagyobb hatással Önre?

Költői példaképem Horatius.

Milyen volt a soproni evangélikus líceumban tanulni hét évig?

Nehezen tudtam alkalmazkodni az iskola rendjéhez, sűrűn mondtam ellent a szokásoknak, gyakran órákra se mentem be. 1793-ban el is szöktem Sopronból, és beálltam a katonaságba, de itt sem bírtam sokáig: kevesebb, mint egy évig.

Befejezte végül a tanulmányait?

Nem fejeztem be, de a soproni évek mély benyomást tettek rám. Viszont sok könyvet olvastam, a latin és a német nyelvet kiválóan megismertem.

Hogyan jutottak el a versei Kazinczy Ferenchez?

Titokban már húsz éves koromtól írtam verseket, amiket el is rejtettem. Csak Kis János olvasta el, majd ő küldte tovább Kazinczynak. Nagyon tetszettek neki, további írásra bíztatott.

Milyen műfajokban szokott leginkább verseket írni?

Leginkább óda, illetve episztola.

Melyik irodalmi irányzatok érdeklik?

A szentimentalizmus, valamint a klasszicizmus.

Köszönöm szépen a válaszait! További szép napot kívánok!

Szívesen! Viszont látásra!

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Az első versszakban Csokonai arról ír, hogy számára „meghalt” a remény, már nem bízik senkiben és semmiben.

A második versszakban azt írja le, mennyire boldog volt Lillával, ekkor rengeteg verset írt. Ez a versszak természeti képekkel van tele.

A harmadik versszakban a másodikkal ellentétben a bánatát írja le, szeretné visszakapni Lillát.

A negyedik versszakban a költő már nem reménykedik, feladja, úgy érzi, nincs értelme az életének.

Rose Dawson

Szemembe tűnik a távoli domb képe.

Az akácerdő bohócnak öltözött be.

A sok sárga, piros és barna falevél,

régi szép emlékről beszél.

Ott jártunk ezelőtt ketten kéz a kézben.

A faágon áttűnő őszi napfényben

a szemedben tükröződött a tó színe,

melyet az ősz festett szépre…

Olvasónapló: A Reményhez

 A Reményhez megírását az váltotta ki, hogy amíg Csokonai munkát keresett, kedvesét Lillát hozzáadták máshoz.  

Az első versszakban szemrehányást tesz a Reménynek.

 A második versszak pozitív élményeket sorakoztat fel. Idilli természeti képet tár elénk: virágoskert, patak, fák, virágok, méh, rózsák.
 A tavaszi képpel szemben a 3. versszak a kiábrándult, boldogtalan szerelmes lelkiállapotát a természet téli ruhába öltözésének képével mutatja be: -„csörgő patakokkal fáim éltetéd - forrásim, zöld fáim kiszáradtanak” „repkedtek a friss meleggel rózsáim felé - jaj, de friss rózsáim elhervadtanak” „rám ezer virággal szórtad a tavaszt - tavaszom, vígságom téli búra vált”

A vers záró versszakában a költő ismét megszólítja a Reményt, ezzel keretet adva a költeménynek. A költő érzelmei halálvágyba csapnak át: „mert ez a keménység úgyis eltemet”, „fáradt lelkem égbe, testem fődbe vágy”. A strófa végén újra felvillan a kifosztott táj képe, ezt bizonyos szavak hangsúlyozzák. Nevezetesen a „rét hímetlen”, „mező kisűlt”, „zengő liget kietlen”, „a nap éjre dűlt”. Az utolsó sorokat az erőteljes felkiáltások, a tő- és hiányos mondatok jellemzik.

A vers keresztrímes, metaforákat és megszemélyesítéseket használ.

 A sorok 6 és 5 szótagból állnak. Egy versszakban 16 sor van.

 Csokonai a versben az érzelmek leírását nagyon szemléletessé teszi a természeti képekkel.

A REMÉNYTELEN SZERELEM BAJNOKA

Az ajtón belépve egy sötét, nyirkos szobában találom magam.

Az ágyon kívül egyetlen berendezési tárgy áll a fal mellett: egy íróasztal, mely sok gyönyörű költemény szültetésénél volt már jelen.

Csokonai Vitéz Mihály alig néz fel az ajtónyitásra, szűkszavúan morogja el az Adj Istent. Néhány napja szereztem róla tudomást, hogy milyen bánat érte a költőt.

-Kérlek, Mihály! Mondd el nekem, hogy történhetett meg, hogy Lilla oldalán nem Te álltál az oltárnál a múlt hónapban.

-A zord apjának köszönhetem! Túl szegény voltam neki, ezért amikor elutaztam, hogy jobb munkát találjak, és méltó lehessek a lányára, az oltár elé cibálta valami ficsúrral!

Mihály, miközben ezt mondja felugrik az ágyról és fel alá járkál a csöpp szobában. Az asztalon a gyertya táncba kezd és majdnem kialszik.

-Nyugodj meg, Barátom! Ezt már nem lehet megváltoztatni. Ki kell verned a fejedből!

-De nem tudom! Azóta nem tudok aludni, nem eszem, és az írás is nehezemre esik! Csak az Ő ártatlan szemeit látom magam előtt! Tegnap írtam egy verset, de lehet, hogy kidobom. A reményhez szól, de remény már úgy sincs…

Odamegyek az asztalhoz, és olvasni kezdek. Uram Atyám! Ez gyönyörű!

-Mihály, Te vagy a reménytelen szerelem bajnoka!

Tuba

Portfólió

A közelítő tél

Sorvad már tavaszunk, s ékei hullanak,

Tarlott cserjéi közt sok falevél zizeg.

Apránként füzérem hajtása elnyílik,

Esztendőim elsuhannak.

Verselemzés

Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz 1.

A Magyarokhoz 1. közösségi óda, amely a múlt erkölcsösségét és a jelen romlottságát hasonlítja össze. A költő Horatius egyik művéből vette az ösztönzést, a témát és a strófaszerkezetet illetően.

A műben Berzsenyi végig megtartja a profetikus hangnemet, figyelmeztet a kárhozatra és az erkölcsisség hiányára. A versben két idősík figyelhető meg, a költő a múlt és jelen képeit szembesíti egymással. A költő klasszicista formában rímtelen versszakokban írta művét. A témája a múlt és a jelen ellentéte. Az író meggyőző szándékkal fordul az olvasóihoz a kárhozattal és a magyarság veszélyeivel kapcsolatosan. A mű klasszicista formában íródott, de megfigyelhetők benne romantikus vonások is, mint például: az indulatok, az elégikus és poétikus hangulat, a túlzó ellentétek és a megszemélyesítések.

Az első versszakban kijelöli a témát, a múlt és jelen ellentétét. Ezután öt versszakon keresztül a múlt képei következnek. A múltból dicső képeket ír le, mint például: az országért folytatott harcok. Kiemeli a régi erkölcsöt. A tizenegyedik- tizenharmadik versszakban a múlt nagyjai nevét sorolja fel büszkén. A múltat a nemes erkölccsel, a harcra és tettrekészséggel jellemzi. Ezután a múlt ellentéte következik, a költő szerint. a jelen a pusztulás kora. És ennek okai a belső gyengeség, a jelen nemzedéke, az erkölcs hiánya, a nyelv feledése

A költő ezután a tizenharmadik versszaktól elégikus hangulatra vált a szemrehányásról. A történelem kiszámíthatatlan eseményeiről ír. A mű befejezése pesszimista, a nemzet bukására figyelmeztet.

Interjú Csokonai Vitéz Mihállyal

• Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásom. Kérem, meséljen az iskolai tanulmányairól!
• Én köszönöm a meghívást. Debrecenben születtem 17773. november 17- én. A Debreceni Református Kollégiumban tanultam, a költészeti később a metafizika osztályban. Később a kollégiumból ezután többször próbáltam máshol elvégezni az iskolát, de nem sikerült.
• Hogy kezdődött el a költői pályafutása?
• A tanulmányaim során észrevették a tehetségem, amit ki is használtak. Már fiatalon írtam kisebb nagyobb műveket.
• Elmondaná melyek a fontosabb művei?
• Úgy gondolom, hogy a fontosabb műveim közé tartozik az A tihanyi Ekhóhoz, A Reményhez, Dorottya, Az estve és a Tartózkodó kérelem. Ezekkel rengeteget dolgoztam.
• Milyen műfajban írta a műveit? Van jellemző műfaja?
• A műveimet általában dalban, ódában és elégiában írom. Ezek a műfajok állnak közel hozzám, de vannak olyan műveim is, amit más műfajban írtam.
• Úgy hallottam, hogy Az estve című műve mostanában népszerű. Mesélne róla?
• Az estve egy korai művem, 1794-ben írtam. A verset részekre és nem versszakokra bontottam, amelyeket tematikai és hangulatváltások tagolnak. A vers elején piktúrát alkalmaztam, ami a természet ábrázolására és a vágyak kifejezésére szolgál. A végén pedig szentenciát használtam, ami a gondolatok, eszmék kifejezésére szolgál.
• Sikeresnek tartja-e a munkáját?
• Amíg olvassák a műveim, addig sikeresnek érzem magam.
• Köszönöm az őszinteségét!

Az elmúlás

Van az úgy már néha, hogy nincs mi felvidít,

Csak elmúlik minden, s nincs mi átsegít,

De tévedni is kell, még akkor is ha fáj,

Legyünk az el nem múló táj.

Interjú Berzsenyi Dániellel

Jó napot kívánok Berzsenyi Úr!

Szép jó napot kívánok!

Kezdjünk az életével. Mikor és hol született?

1776. május 7 -én, Egyházashetyén jöttem világra.

Tanulmányait hol végezte?

1788-ban, 12 évesen a soproni evangélikus líceumban kezdtem meg tanulmányaimat, azonban 1793-ban elszöktem, és tanulmányaimat nem fejeztem be.

A szökést mi követte?

A szökést követően beálltam a katonaságba, ám ott sem bírtam 1 évnél tovább.

Ha jól tudom, Dukai Takách Zsuzsannát vette el feleségül.

Igen, igaz a hír.

Miért nem az önhöz hasonló, szintén író nővérét?

Szeretem, ha egy nő inkább házias.

A házasság után történt valami nagyobb változás?

Igen, a feleségemmel elköltöztünk egy Nikla nevű kis faluba, amit én személy szerint nem igazán kedveltem.

Mi volt ennek az oka?

Mindig is inkább a nagyvárosba vágytam.

Térjünk át kicsit a pályafutására. Milyen műfajok jellemzőek a műveire?

Leginkább óda és episztola.

Mely irodalmi irányzatok felé halad?

Főként a szentimentalizmus és a klasszicizmus felé.

Fontosabb művei közé melyeket sorolná?

A közelítő tél, A magyarokhoz I. és II., Búcsúzás Kemenesaljától, A Pesti Magyar Társasághoz.

Volt olyan személy az életében, aki hatott a költészetére?

Talán Horatiust mondanám.

Köszönöm szépen a megosztott információkat.

Részemről volt a megtiszteltetés.

Olvasónapló

Kámán József: Fanni hagyományai

A mű folytatásos regényként jelent meg az Uránia című folyóiratban. Az író valóságosnak állítja be a keletkezését, mintha Fanni szerelme juttatta volna el a folyóirathoz. Mivel a nyelvújítás előtt keletkezett, ezért nehezebb olvasni, sok helyen találkozunk ma már nem ismert szavakkal, vagy már más értelemben használtakkal.

Fanni eléggé szerencsétlen lány, magányos, családja nem figyel rá, nem szereti. Nekem személy szerint Hamupipőke története jutott eszembe róla. Egyetlen vigasza a naplója, amibe leírja érzéseit, gondolatait.

Barátnőre lel egy lecsúszott özvegyben, de egy idő múlva ő is elhagyja. Közben megismerkedik a szerelemmel, de a családja ezt is elveszi tőle.

Igazi kihívás olvasni és élvezni ezt a régies nyelvezetet, de egyszer érdemes elolvasni.

A közelítő tél

Elmúlás:

Nincs már napsütés, és nem zöldellnek a fák,

A kis madár sem dalolászik a réten.

Nincs meleg szellő, és friss virág illatok,

Szerelem sincs terítéken.

Interjú Berzsenyi Dániellel

Mai interjúnkban Berzsenyi Dániellel felvilágosodás kori költővel beszélgetünk.

I.: - Jó napot kívánok az úrnak! Első kérdésem az lenne, hogy hol és mikor született?

1776. D.: - Magának is szép napot! 1776. május 7-én születtem, Egyházashetyén.

I.: - Hová járt iskolába?

1. D.: - A soproni evangélikus líceumban tanultam közel hét évig, bár nem mondhatnám ezt jó időszaknak az életemben.

I.: - Miután ott hagyta ezt az intézményt, merre ment tovább az útja?

1. D.: - Sömjén telepedtem le, feleségemmel Dukai Takács Zsuzsannával. Viszont innen pár év múlva tovább is költöztünk Niklára.

I.: - Itt kezdte el írni első verseit? Ezek milyen versek voltak?

1. D.: - Igen. Első sorban ódákat írtam akkoriban. Bár csak a magam szórakoztatására csináltam őket, de egyszer egy kedves barátom bele olvasott és fel küldött párat Kazinczy Ferencnek, korunk neves költőjének és nyelvújítójának.

I.: - Ő mit szólt a műveihez?

1. D.: - Nagy meglepetésemre alig pár javítással és megjegyzéssel küldte vissza a verseket, köztük A magyarokhoz írt I. ódát is; ami ez után nyerte el végleges formáját. Levelezésbe is kezdtünk és egész jóba lettünk. Ajánlotta, hogy az óda írásra fektessem a nagyobb hangsúlyt, de hogy őszinte legyek én az elégiákat jobban preferálom.

I.: - Ön találkozott Kazinczyval?

1. D.: - Persze, megbeszéltünk egy találkozót vele és más költő társakkal, például Kölcsey Ferenc és Szemere Pál is ott voltak. Sajnos nem igazán sikerült jól ez a találkozó, eléggé idegenkedtünk egymástól. Nekem más elképzeléseim vannak, mint nekik. Én egy kicsit erőteljesebb nyelvezettel, szabálytalanul, néphez szólóbban szeretek írni. Ők inkább visszafogottabb, szabályosabb, fentebb stílust részesítenek előnybe.

I.: - Kölcsey Ferenc, Kazinczy tanítvány, egy kritikát is írt magáról, nemde?

1. D.: - Így van, elég keményen kritizálja munkáságomat. Ezzel igazán meg is bántott a költőtársam, mivel nem értem mi jogon bírálja költészetem. Igen sok mindenben nem értek vele egyet, és nem sokára hangot is fogok adni ennek, egy hamarosan megjelenő művemben.

I.: - Már alig várjuk, hogy olvashassuk. Nagyon szépen köszönöm ezt a remek interjút magának. Remélem még sokat hallhatunk önről és a munkáságáról. Erőt és egészséget kívánok még hosszú éveken keresztül magának és kedves családjának. Viszontlátásra!

1. D.: - Viszont kívánom önnek is ezt a sok szép jót. További szép napot!

Kármán József: Fanni hagyományai

Olvasónapló

Úgy vélem, hogy Kármán József igazán jól bele tudta képzelni magát egy fiatal lány életébe, gondolataiba és érzelmeibe; ezt mi se mutatja jobban, hogy a korabeli olvasói, sőt még első kiadója is azt hitték, Fanni egy létező személy volt, és Kármán csak a lány halála után a fennmaradt írásokat szerkesztette meg és rendezte sajtó alá.

Ebben a regényben megismerhetjük egy fiatal lány szomorú történetét. Édesanyja korán meghal, apja keményen, ridegen viselkedik vele, és új asszonyt vesz feleségül, aki nem is törődik a fiatal lánnyal. Fanni egy igazán kedves, szerény, szótlan lány. Sajnos nagyon beteg lesz, de tűri csendesen a szenvedést; még édesapjának sem szól, hogy mennyire bántja a viselkedésével. Apja rájön egy kis idő után, hogy mekkorát hibázott lányával szemben, és próbálja jóvá tenni azzal, hogy ápolja őt. Fanni közben összebarátkozik egy szomorú sorsú volt bárónéval, L. nével. Ő mesél neki először a szerelemről (amire Fanni már régóta vágyik) és bíztatja, hogy ne ítélje magát magányosságra.

A lány és családja hivatalosak a szomszéd nemesi kúriába; itt ismerkedik meg T-ai Józseffel, akivel egymásba szeretnek. Néhány boldog hét után újabb nehézség jön, hisz pletykálni kezdenek róluk. Apja egyből számon kéri Fannit, hogy hogyan süllyedhetett idáig, és szerinte nem számítanak az érzelmek, csak a vagyon. Azt akarja, hogy a lány egyből hazajöjjön Terézéktől (a szomszéd kúriából). Fanni ismét magányos lesz, mivel barátnője, L.-né, elköltözik. Egyre rosszabbul lesz lelkileg és egészségileg, mivel senki nem érti meg, szenvedését és érzéseit kigúnyolják, mostohaanyja szemrehányásait is el kell viselnie, és szerelmétől el kellet szakadnia. Úgy érzi, minden elveszett, számára már semmi remény, és csendesen meghal. Leveleit, írásait szerelmére hagyja, akivel már csak a túlvilágon lehet boldog.

Remek levélregényt alkotott Kármán József, megfelelve a szentimentalizmus irányzatának. Bemutatja benne Fanni lelki-érzelmi világát, és témája egy igazi beteljesületlen, tragikus szerelem. Igazán élvezetes volt olvasni, mivel hasonló korúak vagyunk, mint Fanni volt ekkor, és bele tudjuk élni magunkat a műbe.

Közelítő tél

Múlik az ősz, közelít a tél hidege,
Halálba forduló növények állnak itt,
S hideg szelek járnak eme tájon át,
Melyet nem várt e földi nép.

Interjú Csokonai Vitéz Mihállyal

Üdvözlöm kedves olvasóimat, akik figyelemmel kísérték eddigi irományaimat, és köszöntöm azokat az olvasóimat is, akik először tekintenek beléjük.
Mostani interjúmat Csokonai Vitéz Mihállyal készítem, aki már nagyon várta ezt a beszélgetést.

Jó napot kívánok, Kedves Mihály!

Jó napot kívánok Önnek is és a Kedves olvasóknak is!

Első kérésem az lenne, hogy meséljen röviden az életéről.

Nos, 1773. november 17-én születtem Debrecenben. 1780-tól bekerültem a Református kollégium tanulói közé, 1788-tól pedig főiskolai tanulmányaimat folytattam. Szerencsémre jó nyelvérzékkel rendelkezem, ezért megtanultam: latinul, olaszul, németül, angolul, franciául és görögül. 1792-ben felvettem a kapcsolatot Kazinczy Ferenccel, így kinyomtatták első versemet, persze névtelenül.

Értem. Életének volt „sötét” korszaka, alakult rosszul élete?

Sajnos igen, volt egy korszakom, ami főiskolás életemnek véget vetett. Kecskemétre küldtek, hogy tartsak szentbeszédeket, de amikor hazatértem Debrecenbe, nem tudtam elszámolni az összegyűjtött adománnyal. Ezek után nem jártam el rendszeresen istentiszteletre, gúnydalokat írtam tanáraimról, mert hát tudja, milyen, ha az ember fiatal? Lázad, és mindenért a világot okolja. A kollégiumi peremben egyértelmű volt a döntés, így kicsaptak. Nem szeretek erről beszélni, remélem, megérti?

Hát persze. Térjünk át költészetére. Milyen költészeti stílusban írta műveit?

Igazából a költészetem stílusát nem tudom meghatározni. Sokféle formában írtam. Verseimben felfedezhető szentimentalizmus, klasszicizmus, rokokó és népiesség. A verseimet a kidolgozottság jellemzi, persze nem nagyképűségből mondom. Néhol a verselésemet szimultánnak mondanám.

Melyik költeménye a kedvence?

Nincs kedvenc versem, mert az összes ugyan olyan közel áll hozzám. A Tartózkodó kérelem, Az estve, A boldogság, vagy akár a szerelmi költészeteim, mind ugyan úgy hozzám tartoznak, ezért nincs kedvencem.

Értem. A szerelmi költészeteiben ki volt a múzsája?

Az én drága Lillám, akit mindennél jobban szerettem és ő is engem. Nem ez volt az igazi neve, az eredeti mindenki előtt titok.

Ez nagyon romantikus! Köszönöm szépen ezt a beszélgetést. Egy élmény volt, remélem még lesz még alkalom! Viszont látásra!

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Olvasónapló

A Reményhez című vers Csokonai szerelmi csalódásáról szól, mert azt remélte, hogy Lillával az élete kerek lehet. De sajnos Lillát férjhez adták, így Csokonainak összetört a szíve.

1. versszakban arról beszél, Csokonai, hogy mekkorát csalódott az életben, hogy számára a remény meghalt, és nincs, miben bízzon, hisz szerelmét idegen karok ölelik. Hittem szép szavadnak/ Mégis megcsalál”.

A 2. versszakot természeti képekkel rakja tele Csokonai, ez azt szimbolizálja, hogy a költő mennyire boldog volt, amikor egy párt alkottak. Arról is beszél, hogy költészete ekkor élte aranykorát, hiszen rengeteg verset írt. „Gondolatim minden reggel/ Mint a fürge méh”.

A 3. versszakban arról beszél a költő, hogy mily bánatos most az élete. Ami eddig szép volt, meleg volt, most csúnya és jég hideg. A költő vissza szeretné kapni Lillát, aki meg tudná menteni a szomorú hétköznapoktól, de sajnos már másé szerelme. Míg a második versszak a boldogságról beszél, addig a harmadik versszak a legszomorúbb. „Óh! Csak Lillát hagyta volna/ Csak magát nekem”.

Végül a 4. versszak újra a reményhez szól, ezáltal keretet adva az egész versnek. Viszont itt már arról beszél a költő, hogy számára nincs értelme az életnek. Minden elvesztette körülötte az élet értelmét, ahogy ő is. „Fáradt lelkem égbe/ Testem földbe vágy”.

A vers 1803-ban született, műfaja elégia, és versformája keretet alkot.

Hulló lombjain szél pengeti húrjait,

Őszül már e kis táj hirtelen ég alatt,

Nem búg már mi is volt egykoron illatos,

markáns szél szedi szét vadul.

Csokonai Vitéz Mihály – Dorottya (olvasó napló, részlet)

            A történetben Farsang egy fiatalember akit Fársángnak vagy Carneválnak neveznek. Ez a férfi elindul Budáról, hogy végigjárja az országot és összeírja azokat a lányokat akik el vannak jegyezve vagy eladó sorba kerültek.

Tehát végigjárja a korabeli Magyarország vármegyéit, városait. Meg is érkezik Somogy vármegyébe, onnan pedig Löllén, Tótin majd Nagybajomon át még mielőtt elér Kaposvárra, találkozott Csokonaival (megjelenik a költő maga is a történetben) Kaposmérőnél. A történetben Carnevál emberei közül senki se volt hajlandó felvenni a szánjára vagy lovára Csokonait ezért a költő kénytelen a szánok mögött sétálni. Ez azonban addig tartott, míg Pegazus, a szárnyas ló meg nem könyörült rajta, és felvette a hátára. Így a költő már felülről tudta nézni a farsangi menetet, míg el nem érnek Kaposvárra.

Csokonai elborzadva néz két öregasszonyt, Dorottyát és Orsolyát a menetben. Később el is érnek Kaposvárra, ahol már elő is van készítve a bálterem. Mindenki leült az asztalhoz, és a lakomát várva elkezdtek beszélgetni. Az ebéd után megkezdődik a mulatság, ahol mindenki jól mulat, kivéve Dorottya.

A nagy mulatság után isten jelenik meg, aki egyfajta ajándékot hozott, amivel az időseket megfiatalította. Dorottya lesz a legszebb, akibe Opor azonnal bele is szeret.

Interjú Csokonaival

Üdvözlöm Csokonai!

Szervusz!

Mesélne nekem egy kicsit magáról és a családjáról?

Persze! 1773. November 17.-én Debrecenben születtem, édesapám Csokonai Vitéz József borbély és seborvos volt, édesanyám Diószegi Sára érdeklődött az irodalom iránt. Édesapám 1786-ban, édesanyám 1810-ben hunyt el.

Árvaként hol tanult?

A Debreceni Református Kollégiumban tanultam, ahol 1785-ben el is végeztem az alsóbb osztályt. A gimnáziumot 1788-ban végeztem el.

Továbbtanult?

Igen, akadémia tanfolyamot kezdtem el.

Az iskolában belépett ön valahova?

Szabadkőműves páholyok közül egyikbe se, de tanulótársaimmal egy kis kört alapítottunk, ahol egymással újabb irodalmakat ismertettünk.

Mi volt az ön első műve?

Az elsőt 18 évesen írtam, aminek a címe Békaegérharc volt a címe.

Voltak ekkor már költő barátai?

1793-ban Kazinczy sorolt a barátai közé.

Tudtommal Sárospatakon is elkezdett egy tanévet, igaz?

Igen, 1795-96-ban a sárospataki kollégiumba voltam, de itt a jogtudományt nem igazán kedveltem meg, így nem gyakran jártam be órára.

Pozsonyban is járt?

Igen, az országgyűlés megnyíltával odamentem, ahol részt vettem a franciák ellene elkeseredésben és kiadtam a Diétai Magyar Múzsa című lapot is, sajna a nyomtatót nem lehetett rábírni a munkáim további kiadására és elhagytam Pozsonyt.

Innen hova utazott?

Innen Komáromba, ahol a megye felkelő gyűlését tartottam meg, itt felkelésre buzdító verseimet írtam.

Milyen művei születtek meg még itt?

Itt Lilla dicsőítő dalait írtam.

Hogy jöttek létre?

Egy csodás költőnővel találkoztam, Fábián Juliannával, akibe azonnal beleszerettem. A viszonyok viszont kilátástalanok voltak.

Innen hazautazott, igaz?

Igen, hazavonultam, és kizárólag az irodalomnak éltem, de azért kirándultam néha a barátaimmal. Egy júniusi napon azonban a Debreceni tűzvészben a lakóházam is leégett.

Betegsége mikor jelent meg?

Mikor Nagyváradra utaztam Rhédei Lajosné temetésére, ott borzasztóan megfáztam ,és egy súlyos tüdőgyulladást is kaptam. A halálom 1805. január 28-án történt.

-Shaco