Közelítő tél
Múlik az ősz, közelít a tél hidege,
Halálba forduló növények állnak itt,
S hideg szelek járnak eme tájon át,
Melyet nem várt e földi nép.
Interjú Csokonai Vitéz Mihállyal
Üdvözlöm kedves olvasóimat, akik figyelemmel kísérték eddigi irományaimat, és köszöntöm azokat az olvasóimat is, akik először tekintenek beléjük.
Mostani interjúmat Csokonai Vitéz Mihállyal készítem, aki már nagyon várta ezt a beszélgetést.
Jó napot kívánok, Kedves Mihály!
Jó napot kívánok Önnek is és a Kedves olvasóknak is!
Első kérésem az lenne, hogy meséljen röviden az életéről.
Nos, 1773. november 17-én születtem Debrecenben. 1780-tól bekerültem a Református kollégium tanulói közé, 1788-tól pedig főiskolai tanulmányaimat folytattam. Szerencsémre jó nyelvérzékkel rendelkezem, ezért megtanultam: latinul, olaszul, németül, angolul, franciául és görögül. 1792-ben felvettem a kapcsolatot Kazinczy Ferenccel, így kinyomtatták első versemet, persze névtelenül.
Értem. Életének volt „sötét” korszaka, alakult rosszul élete?
Sajnos igen, volt egy korszakom, ami főiskolás életemnek véget vetett. Kecskemétre küldtek, hogy tartsak szentbeszédeket, de amikor hazatértem Debrecenbe, nem tudtam elszámolni az összegyűjtött adománnyal. Ezek után nem jártam el rendszeresen istentiszteletre, gúnydalokat írtam tanáraimról, mert hát tudja, milyen, ha az ember fiatal? Lázad, és mindenért a világot okolja. A kollégiumi peremben egyértelmű volt a döntés, így kicsaptak. Nem szeretek erről beszélni, remélem, megérti?
Hát persze. Térjünk át költészetére. Milyen költészeti stílusban írta műveit?
Igazából a költészetem stílusát nem tudom meghatározni. Sokféle formában írtam. Verseimben felfedezhető szentimentalizmus, klasszicizmus, rokokó és népiesség. A verseimet a kidolgozottság jellemzi, persze nem nagyképűségből mondom. Néhol a verselésemet szimultánnak mondanám.
Melyik költeménye a kedvence?
Nincs kedvenc versem, mert az összes ugyan olyan közel áll hozzám. A Tartózkodó kérelem, Az estve, A boldogság, vagy akár a szerelmi költészeteim, mind ugyan úgy hozzám tartoznak, ezért nincs kedvencem.
Értem. A szerelmi költészeteiben ki volt a múzsája?
Az én drága Lillám, akit mindennél jobban szerettem és ő is engem. Nem ez volt az igazi neve, az eredeti mindenki előtt titok.
Ez nagyon romantikus! Köszönöm szépen ezt a beszélgetést. Egy élmény volt, remélem még lesz még alkalom! Viszont látásra!
Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez
Olvasónapló
A Reményhez című vers Csokonai szerelmi csalódásáról szól, mert azt remélte, hogy Lillával az élete kerek lehet. De sajnos Lillát férjhez adták, így Csokonainak összetört a szíve.
- versszakban arról beszél, Csokonai, hogy mekkorát csalódott az életben, hogy számára a remény meghalt, és nincs, miben bízzon, hisz szerelmét idegen karok ölelik. Hittem szép szavadnak/ Mégis megcsalál”.
A 2. versszakot természeti képekkel rakja tele Csokonai, ez azt szimbolizálja, hogy a költő mennyire boldog volt, amikor egy párt alkottak. Arról is beszél, hogy költészete ekkor élte aranykorát, hiszen rengeteg verset írt. „Gondolatim minden reggel/ Mint a fürge méh”.
A 3. versszakban arról beszél a költő, hogy mily bánatos most az élete. Ami eddig szép volt, meleg volt, most csúnya és jég hideg. A költő vissza szeretné kapni Lillát, aki meg tudná menteni a szomorú hétköznapoktól, de sajnos már másé szerelme. Míg a második versszak a boldogságról beszél, addig a harmadik versszak a legszomorúbb. „Óh! Csak Lillát hagyta volna/ Csak magát nekem”.
Végül a 4. versszak újra a reményhez szól, ezáltal keretet adva az egész versnek. Viszont itt már arról beszél a költő, hogy számára nincs értelme az életnek. Minden elvesztette körülötte az élet értelmét, ahogy ő is. „Fáradt lelkem égbe/ Testem földbe vágy”.
A vers 1803-ban született, műfaja elégia, és versformája keretet alkot.
