Az élet a szenvedélyről szól,
Csak engedelmeskedni kell,
S gyorsan elfutni a bangáktól.
A gonosz pofont érdemel,
Aki jó ő megbocsájtást kap.
Az alkoholistáknak kórlap,
Drogszenvedéllyel küzdőknek,
A dokik szerződést kötnek.
Többféle szenvedély létezik,
A drog, dohány és alkohol,
S szülőknek bemutatkozol.
Szomszéd faluba emlegetik.
Horváth gyerek szenvedélybeteg,
És a pletykák erről csengenek.

Olyan, mint egy izzó látomás,

Ez közel áll a szívemhez,

Amely szemedben fellángolás.

S mindez simul a lelkemhez.

Ekkor a lényed megbabonáz

Mint amikor az áram megráz.

Versekkel fűtöd lelkemet,

Így sugárzom szerelmemet.

Mikor érted dobog a szívem,

A vágyaink fellángolnak,

Gyomromban lepkék szálldosnak,

S a pulzusom ver intenzíven.

Szeretsz, és én szeretlek téged.

Ennél nincs fontosabb, érted?

                                                                                           Kalandozó lány

Én ki téged, lelked imádom,

Eme szív mely érted dobog,

Az álmom repdes a határon.

E szenvedély izzó homok,

Mely bensőmet kínzón égeti,

A gondolataim kergeti.

Lélegzetem is elakad,

Ha beszélsz, nem hallom szavad,

Mert közben van, ki téged bámul.

Tested táncolva hullámzik

És hajad arcomhoz hajlik,

S látom, puhaságtól lapul.

Számomra festményre illő vagy,  

Te leszel a megszédítő nagy.

A ZENE BETÖLTI A TERET,
A KÖZÖNSÉG ELCSENDESÜL.
A REFLEKTOROK FÉNYE VEZET
ÉS A FÜGGÖNY IS FELGÖRDÜL.

NEM HALLOK ÉS LÁTOK SEMMI MÁST,
CSAK A MONOTON SZÍVDOBBANÁST.
A LÁBAM RITMUSRA MOZDUL,
A KEZEM IS ARRA FORDUL.

FELTARTOM FEJEMET MAGASRA
ÉS LENDÜLÖK A SZÍNPADON.
 MINDIG A LEGJOBBAT ADOM,
ÉS VÁROK A MEGVÁLTÓ TAPSRA.
MÁSKÉPPEN ÉLNI NINCS ESÉLYEM…
A TÁNC AZ ÉN SZENVEDÉLYEM!

Szenvedély

Az olvasás, mely oly nagy csoda,

A sok fantázia benne;

Hisz ezt tanította a dada,

Hogy sok öröm legyen benne.

Okoz boldog pillanatokat,

És ébren töltött éjszakákat.

De megéri a fáradtság,

Csak tűnjön el az unottság.

Bár láthatnád mesevilágom,

Ezt a szép, különös helyet,

Melyet átjár a szeretet;

Máris értenéd gondolatom.

Tudnád, miről szól a művem,

Hogy ez az én szenvedélyem.

Hona

Szenvedély

Egy tavaszon megismertelek,

Barátommá fogadtalak.

Pillanatra megszerettelek,

És szívemből csodáltalak.

Lelkemben mámoros tűz égett,

Titkon szerelem lett a vége.

Csillogó szeme tündökölt,

Gyönyörű teste elbűvölt.

Hívtalak, kerestelek sokszor.

Vágyakozva gondoltam rád,

Kitártad lelkem kapuját.

Imádattal vártalak otthon.

Heves vágy marta testünket,

Betetőzve szerelmünket.

A könyvmoly lány

Szenvedély, álmok bátor őre,

Nagyon gyengéd ez, higgyük el;

Jobb dolog lehetne-e tőle?

Így tiszteletet érdemel.

Gyengédsége soknak tanulság,

Ó, jaj, de több mint a boldogság

Erre gondolni éjt-napot,

S egy percig felejteni ott!

S milyen bunkóság tönkretenni

Boldogságot gondok okán,

S szétszedni álmát korán,

Sírni, gondok tengerét nézni,

Majd keservesen nyögni fel:

Hogy az ördög vinné el!

Nagypapám, teák bögrés cukra,

Elfogyott teák betege,

Lehet ez beteg orvoslója?

Oscar-díjat érdemelne.

Pletykája falunak büszkeség

De rafinált ez a mindenség

Vele együtt élni öröm

Magamat én ezen töröm!

Mily öröm vele együtt élni

Sok hosszú évvel ezelőtt

Maga is jóképű felnőtt

Boldogan szeretett teázni

S cukorral sem bánt kényesen

Jó humorral egyenesen.

Szenvedély

A szép leány el nem engedte

Akit az életébe már

Hevesen szerelembe vinne

A vágy betér, a szívbe száll

Ahogy erős karjába zárja

A tűz eléri, minek a lángja

Elégeti, ha túl merész

Beteljesül kerek egész

Kedves angyal jöhet, ha vár

Ez csak úgy mehet nekik

Ha jó szeretők, kedvelik

Az édes életet, amit már

Örök titokba zárva tart

S nem riadt, ha lát zavart.

Berzsenyi Dániel interjú

-Jónapot kívánok! Bognár Anita újságíró vagyok.

-Jónapot kívánok! Milyen ügyben keresett meg engem?

-Az ügyben, hogy a szerkesztőség felkért, készítsek Önnel egy interjút. Beleegyezik?

-Igen, természetesen.

 -Mikor keltek egybe Dukai Takács Zsuzsannával?

-1799-ben, amikor 23 éves voltam, kedvesem pedig 14 éves volt.

-Már húszéves korától írt verseket, miért rejtette el azokat?

-Nem hittem, hogy ilyen képességgekkel rendelkezek.

-Milyen érzés volt az, amikor Kazinczy Ferenc elolvasta néhány művét és lelkesedett értük, s írásban biztatta Önt?

-Nagyon nagy pozitívumként ért engem, hogy hazánk egyik neves írója, költője megdicsérte az általam alkotott írásokat. Ennek hatására végre biztam magamban, elhittem, hogy rendelkezem írói képességekkel.

-Miért tekint fel a neves antik, görög Horatius mesterre, költőre?

- Példaképemnek tekintem, mert a művei elsősorban az ókori, illetve a klasszicista hagyományokhoz kötődnek.

-Miért tekintette Kölcsey Ferenc recenzióját támadásnak?

- Beteg állapotomban olvastam Kölcsey szigorú, néhol igazságtalan recenzióját és személyes támadásnak éreztem, és Kazinczy Ferencet vélte mögötte. 

-Gyermekei is érdeklődnek a művei iránt, bennük is ott van a „költői genetika”?

-Igen. Remélem örökölték ezt az adottságot.

-Köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre. Viszonlátásra.

-Viszontlátásra.

Csokonai Vitéz Mihály: Reményhez

Csokonai Vitéz Mihály költészetének meghatározó alakja Lilla. Az író múzsája, valódi neve Vajda Julianna. A Reményhez című verset is szerelme iránt táplált érzések hatására írta meg. A kedvese viszont szerette őt, de a boldogságukat beárnyékolta, hogy a lány apja szemében az egyszerű fiú kevésnek bizonyult.

Csokonai akkor írta ezt a művét, amikor megtudta, hogy máshoz akarják hozzáadni kedvesét. Akkoriban a szülők döntöttek gyermekük házasságáról, főként vagyoni szempontból. Nem akarták hozzáadni egy szegény, jövedelem nélküli költőhöz, így egy vagyonos fiatalemberhez ment hozzá.

A vers műfaja elégia, ami azt jelenti, hogy szomorkás hangvételű. Ezen kívűl a mű időmértékes verseléssel íródott. A költemény stílusirányzata a klasszicizmus.

Az író az első versszakban a jelenben megjeleníti a Reményt, amit nagy kezdőbetűvel ír. Akkor még úgy véli, hogy még van remény a boldoság beteljesüléséhez.

A második versszakban a Lillával a múltban töltött kellemes emlékeit idézi fel. A tavasz képei is megjelennek, ami azt jelenti, hogy az emlékek frissek, élet és öröm árad belőlük.

A harmadik versszakban ugyancsak a múltban vagyunk, ahol minden elszárad. Itt már a szunnyadó természet jelenik meg, beleértve az ősz és a tél képeit.

Az utolsó versszakban már nem reménykedik semmiben, feladja a küzdelmet, látja, hogy Lillához fűződő érzelmei már csak illuziók. A csalódás hatására azt véli, hogy nincs értelme azt életének szerelme nélkül, meg akar halni.

Az évszakok fejezik ki, hogy milyen érzelmek dúlnak a költőben.

Véleményem szerint a költő gyáva volt, mert nem küzdött meg élete szerelméért, ha kitartó, akkor másképp is alakulhatott volna a kapcsolatuk.

A virágzó kert

Kertem már nekikezd, s rózsái csillanak

Festett csokrai közt álmos bárány örül

Kint nektárt felhalmoz, s dolgosan illatoz

Csoda iz csorgadoz az ajakban.

Taurus