Berzsenyi Dániel interjú

-Jónapot kívánok! Bognár Anita újságíró vagyok.

-Jónapot kívánok! Milyen ügyben keresett meg engem?

-Az ügyben, hogy a szerkesztőség felkért, készítsek Önnel egy interjút. Beleegyezik?

-Igen, természetesen.

 -Mikor keltek egybe Dukai Takács Zsuzsannával?

-1799-ben, amikor 23 éves voltam, kedvesem pedig 14 éves volt.

-Már húszéves korától írt verseket, miért rejtette el azokat?

-Nem hittem, hogy ilyen képességgekkel rendelkezek.

-Milyen érzés volt az, amikor Kazinczy Ferenc elolvasta néhány művét és lelkesedett értük, s írásban biztatta Önt?

-Nagyon nagy pozitívumként ért engem, hogy hazánk egyik neves írója, költője megdicsérte az általam alkotott írásokat. Ennek hatására végre biztam magamban, elhittem, hogy rendelkezem írói képességekkel.

-Miért tekint fel a neves antik, görög Horatius mesterre, költőre?

- Példaképemnek tekintem, mert a művei elsősorban az ókori, illetve a klasszicista hagyományokhoz kötődnek.

-Miért tekintette Kölcsey Ferenc recenzióját támadásnak?

- Beteg állapotomban olvastam Kölcsey szigorú, néhol igazságtalan recenzióját és személyes támadásnak éreztem, és Kazinczy Ferencet vélte mögötte. 

-Gyermekei is érdeklődnek a művei iránt, bennük is ott van a „költői genetika”?

-Igen. Remélem örökölték ezt az adottságot.

-Köszönöm szépen, hogy válaszolt kérdéseimre. Viszonlátásra.

-Viszontlátásra.

Csokonai Vitéz Mihály: Reményhez

Csokonai Vitéz Mihály költészetének meghatározó alakja Lilla. Az író múzsája, valódi neve Vajda Julianna. A Reményhez című verset is szerelme iránt táplált érzések hatására írta meg. A kedvese viszont szerette őt, de a boldogságukat beárnyékolta, hogy a lány apja szemében az egyszerű fiú kevésnek bizonyult.

Csokonai akkor írta ezt a művét, amikor megtudta, hogy máshoz akarják hozzáadni kedvesét. Akkoriban a szülők döntöttek gyermekük házasságáról, főként vagyoni szempontból. Nem akarták hozzáadni egy szegény, jövedelem nélküli költőhöz, így egy vagyonos fiatalemberhez ment hozzá.

A vers műfaja elégia, ami azt jelenti, hogy szomorkás hangvételű. Ezen kívűl a mű időmértékes verseléssel íródott. A költemény stílusirányzata a klasszicizmus.

Az író az első versszakban a jelenben megjeleníti a Reményt, amit nagy kezdőbetűvel ír. Akkor még úgy véli, hogy még van remény a boldoság beteljesüléséhez.

A második versszakban a Lillával a múltban töltött kellemes emlékeit idézi fel. A tavasz képei is megjelennek, ami azt jelenti, hogy az emlékek frissek, élet és öröm árad belőlük.

A harmadik versszakban ugyancsak a múltban vagyunk, ahol minden elszárad. Itt már a szunnyadó természet jelenik meg, beleértve az ősz és a tél képeit.

Az utolsó versszakban már nem reménykedik semmiben, feladja a küzdelmet, látja, hogy Lillához fűződő érzelmei már csak illuziók. A csalódás hatására azt véli, hogy nincs értelme azt életének szerelme nélkül, meg akar halni.

Az évszakok fejezik ki, hogy milyen érzelmek dúlnak a költőben.

Véleményem szerint a költő gyáva volt, mert nem küzdött meg élete szerelméért, ha kitartó, akkor másképp is alakulhatott volna a kapcsolatuk.

A virágzó kert

Kertem már nekikezd, s rózsái csillanak

Festett csokrai közt álmos bárány örül

Kint nektárt felhalmoz, s dolgosan illatoz

Csoda iz csorgadoz az ajakban.

Taurus