Én ki téged, lelked imádom,

Eme szív mely érted dobog,

Az álmom repdes a határon.

E szenvedély izzó homok,

Mely bensőmet kínzón égeti,

A gondolataim kergeti.

Lélegzetem is elakad,

Ha beszélsz, nem hallom szavad,

Mert közben van, ki téged bámul.

Tested táncolva hullámzik

És hajad arcomhoz hajlik,

S látom, puhaságtól lapul.

Számomra festményre illő vagy,  

Te leszel a megszédítő nagy.