Arany János balladaköltészete
Jelentősége: a „nemzeti klasszicizmus” megteremtője, (Gyulai Pál „kanonizálja”): „a magyar szellemi élet sugárzási pontja”.
Élete (1817- 1882)
- Nagyszalonta (ma Románia) – későn született, féltve nevelt, beteges fiú, magába forduló
- Debrecenben tanul, színészkalandja örök lelkifurdalást okoz
- Segédtanító, majd jegyző
- A Kisfaludy Társaság pályázatára írja Az elveszett alkotmányt, majd a Toldival ismert költő lesz, Petőfi barátja
- 48- as szereplése miatt elveszti jegyzői állását, a nagykőrösön ref. gimnáziumban tanít
- 1860-tól pesten az Akadémia titoknoka --- fordítások (Arisztophanész, Shakespeare --- Zrínyi és Tasso c. tanulmány
Epika és líra
Az utókor szerint lírai alkat, magát „mandátumos költőnek” tekintette, a kor és a közvetlen utódok a Toldi költőjét látják benne; törekszik a trilógia befejezésére (Toldi – eposz formájú idill, Toldi estéje: eposz formájú elégia, Toldi szerelme: eposz formájú idill, és a nemzeti eposz megalkotására (hun trilógia). A nagyidai cigányok, Bolond Istók
Lírikus a nagykőrösi évektől
- „hajlamom, irányom, munkaösztönöm dacára”
- Válság: nemzeti sorstragédia, személyes veszteség, Petőfi halála
- Letészem a lantot // Ősszel (ossziáni vers)
- Kertben, Visszatekintés, Lejtőn
- Az örök zsidó – balladás hangú drámai monológ
Őszikék (1877)
- Gyulai Páltól kapott kapcsos könyv
- Cím: ősszel nyitó virág, őszikikerics
- Nem publikálásra szánta: önmaga szórakoztatására írta
- Az utókor legtöbbre értékeli (a nyugatosok)
- Hattyúdala
- Epilógus, Naturam furca expellas
Balladák
- Műfaj: tragédia, dalban elbeszélve (Greguss Ágost). Sűrített, szaggatott („homály”), drámai, a népballadából emelkedik ki, Arany világirodalmi szintre emeli.
- Történelmi tárgyú balladái allegorikusak: helytállás A walesi bárdok, Szondi két apródja
- Lélektani tárgyú: bűn és bűnhődés Ágnes asszony
- A népéletből (Tengeri- hántás)vagy a nagyvárosból (Híd- avatás) merít
- Egyszólamú és többszólamú (több szálú cselekmény) pl. V. László
ÁGNES ASSZONY
- A vers élményi háttere: Geszten volt házitanító a költő, ott hallott egy háborodott elméjű parasztasszonyról.
- Szerkezete:
- körkörös – mindig visszatér az alapmotívumhoz, a véres lepelhez.
- az 1-4. vk.-ban még csak sejtet (nem tudjuk pontosan, mi történt a férjével)
- az 5-19. vk.-ban: Ágnes bűne kiderül: szeretőjével megölte férjét. Helyszínek a börtön, ill. a bíróság, de: az igazi helyszín Ágnes lelke.
- Típusa: lélektani ballada – a költő hitelesen ábrázolja a megőrülés folyamatát. A nő nem képes szembesülni tettével, ezért elfojtja azt a tudattalanjába. Ezzel magyarázható, hogy víziók kínozzák.
- A bírák ítélete: felismerik, hogy ez esetben náluk hatalmasabb „bíró” ítélt (Isten büntetése: Ágnes elméjének megbomlása). Ágnest hazaengedik, hadd próbálja meg tisztára mosni véres leplét. Ez természetesen nem lehetséges, hiszen hiába rég nincs már folt a ronggyá mosott lepedőn - Ágnes lelkében kitörölhetetlenül ott van.
- A költő viszonyulása Ágneshez: érezhető együttérzése (szép metaforával ábrázolja a síró asszonyt – „Liliomról pergő harmat, Hulló vízgyöngy hattyú tollán.”)
- Ritmikája: a refréné eltér a többi sorétól (hangsúlyozza a zaklatottságot).
SZONDI KÉT APRÓDJA
- A mű háttere: 150 fős magyar sereg védelmezte Drégely várát 10000 ostromló töröktől. A magyarok vezére, Szondi György hősiesen küzdött mindhalálig.
- Vershelyzet: apródjai siratják, hőstetteire emlékeznek.
- A helyszínek: jelképesek: magaslaton a várrom, a vele szemközti hegyen pedig – Szondi sírja mellett - a két apród énekel, a völgyben Ali győzelemünnepet ül. (Fent és lent, erkölcsi nagyság és hitványság ellentéte.)
- Szerkezete: párhuzamos, drámai párbeszéd zajlik: az ikrek dicsérik Szondit (még a törököt is magával ragadja az emlékezés). A török követ a vezér kívánságát közli: dicsérjék az apródok! A török szava eleinte nyájas, majd egyre türelmetlenebb lesz, burkoltan, majd nyíltan fenyegető. AZ ifjak ugyanis nem hajlandók szóba elegyedni vele, nem jön létre igazi párbeszéd. (Páratlan vk.-k: fiúk, páros vk.-k: a török szövege.)
- Értelmezése: a két értékrend nem érintkezhet, a legyőzött nem dicsőítheti a zsarnokot (a passzív ellenállás gondolata.)
- Nyelve: török nyelvi elemek idézik meg a szituációt.
VÖRÖS RÉBÉK (=REBEKA)
- témája: a népi kultúra babonás légköre, boszorkányhite – a boszorkány képes átváltozni, a fekete mágia gyakorlója.
- cselekménye: egy családi tragédia (a főhős rosszul nősült, amúgy is könnyelmű természetű feleségét a boszorkány hűtlenségre biztatja. A férj megöli a boszorkányt és a szeretőt, betyárként bujdosik, kivégzik).
- végkicsengése: nincs megnyugtató lezárás, a banya gonosz szelleme az idők végéig kísért.
- stílusa: anekdotázó
- refrénje: sátánűző varázsige: „Hess, madár”!