Interjú Berzsenyi Dániellel:

Szép Napot Berzsenyi Úr! Pár kérdést szeretnék magának feltenni. Először a kisgyermekkoráról mesélne?

Önnek is szép napot! Persze, nagyon szívesen! Egyházashetyén születtem, 1776. Május 7-én, középbirtokos nemesi családban. Édesanyám: Thulmon Rozália, édesapám: Berzsenyi Lajos. Édesapám úgy vélte gyenge, beteges fiú vagyok, ezért először a birtokra küldött, hogy fizikailag megerősödjek, utána kezdhettem el a tanulást. Kazinczynak is írt egy levelet, hogy szerinte 12 éves koromig egy nap alatt megtanulom azt, amit addig évekig tanultam volna. 

Akkor 12 éves korában hova ment tanulni?

1788 őszén a soproni evangélikus líceumban kezdtem meg tanulmányomat. Hét évet töltöttem ott több- kevesebb szünetekkel. Nem tudtam beilleszkedni annyira, mivel túlkoros voltam a többiekhez képest. 1793-ban elszöktem a soproni líceumból, és beálltam katonának, de szégyenemre ott sem bírtam sokáig.

A lírikus időszakáról mesélne nekünk még egy kicsit?

Apámtól már el akartam menekülni, ezért a 14 éves Dukai Takách Zsuzsannát, egy gazdag nemes család lányát vettem el feleségül. 1804-ben elköltöztünk Niklára, Somogy megyébe. Sokat szenvedtem a tudományos és irodalmi élet középpontjának távolságától, valamint az emberek hiányától, akikkel tudományos vitát folytathattam volna. Már 20 éves koromtól fogva írtam a verseket, de nem dicsekedtem vele, sőt inkább elrejtettem a szüleim és a barátaim elől.

1803-ban Kis János soproni evangélikus lelkész, az egyik gyermekemnek a keresztapja rajtakapott írásom közben, és úgy gondolta, néhány írásomat továbbítja Kazinczy Ferencnek, akinek tetszettek a műveim, ezért írásban bíztatott.

1808-ban én magam küldtem Kis Jánosnak verses kötetet, aki ugyanúgy továbbította Kazinczynak nyomtatás céljából, de én nem keltezettem a műveimet. Kazinczy írt nekem egy lelkesítő levelet, ami miatt elkezdtünk sokat levelezgetni.

Megemlítette egyik gyermekét, bemutatná nekünk őket?

Lídia, aki Kemenessömjén született, 1800. február 19-én. Foglalkozott a lányom a költészettel is, de testvéreivel megbeszélték soha többet nem foglalkoznak az írással.

Farkas, aki Kemenessömjén született, 1803. október 18-án. 1849-ben Somogy megye alispánja volt, amiért fogságot is szenvedett az Újépületben, később szabadon bocsátották.

Antal, aki Niklán született, 1806. szeptember 9-én. Hosszabb ideig katona volt, és részt vett 1848-49-es eseményekben.

László, aki Niklán született, 1809. november 24-én. Mivel ő volt a legfiatalabb, ezért az apai házban gazdálkodott és élt. Imádta a természettudományt.

Nagyon köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre. Jó volt önt kicsit közelebbről megismerni. További szép napot!

Nagyon szívesen. Viszlát!

Elmúlás

Elmúlás, mely szikraként feldobban újra

A szerelem, mint röpke pillanat repül

Vágyak, melyeket elfeledni oly nehéz

Ám ez nem lehetetlen.

A lázadó