Az álszentség más néven képmutatás. A célja a személyes előnyök megszerzése. Az álszent ember magát jobbnak, kiválóbbnak mutatja, mint amilyen valójában. Kétszínű, köpönyegforgató, szenteskedő, mint Moliére Tartuffe-je.

A képmutatás minden történelmi korban jelen van, pedig nem előnyös viselkedési forma. Az álszentség egy negatív érték, szerintem nem hasznos. A képmutató emberek csak a saját érdekeiket nézik. Mindent megtesznek azért, hogy előre haladjanak. Folyamatosan szerepet játszanak, megmásítják az igazságot. Ez azért nem előnyös, mert ha őszinte akar lenni, nem hisznek neki, vagy megtalálják gyenge pontját.

A társai előtt szépet mond, a háta mögött pedig kibeszéli őket, amire egy idő után rájönnek. A későbbiekben pedig semmibe veszik.

A saját cselekedeteit megnagyobbítja, míg másokét meg lekicsinyíti. Ezzel a technikával egy ideig például munkahelyen előbbre juthat. A végén ott is kiderül, hogy nem igazat mondott. Az ilyen embereknél az is gyakori, hogy barátnak adják ki magukat, de csak addig, amíg hasznuk van belőle.

Az álszent ember így használja ki társait, hogy a céljához közelebb jusson, de közben az se érdekli, hogy a másikat a mélybe sodorja.

Szerintem az álszentség egy negatív viselkedés. A személy társait és önmagát is károsítja viselkedésével. Az ilyen ember elérheti céljait, de nem tisztességesen.