Interjú François Villonnal

Az e heti rovatom középpontjában egy híres francia költő, François Villon (eredeti nevén: François de Montcorbier) áll. A középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb költőjét az életéről, munkásságáról fogom faggatni.

-       Üdvözlöm, kedves Villon! Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Kérem, meséljen a gyermekkoráról! Ön szerint miben rejlik a sikere?

-       Én is örvendek! Az ifjúkorom nem volt mindig könnyű, szegény, földműves családból származom. Édesapámat korán elvesztettem. Édesanyám ezután Guillaume de Villon nagybátyámra, egy párizsi kápolna lelkészére bízott. Úgy érzem, hogy a sikerem igazából ebből eredt, hiszen leérettségiztetett, majd beíratott művészeti karra. Igaz, a tanulmányaimat kissé elhanyagoltam az egyetemi zavargások miatt, de neki köszönhetem, hogy tanult ember lettem, és kitörtem a szegénységből.

-       Bár úgy tudom, hogy vallásos, mégis elég sok bűntettbe belekeveredett a „Kagylósok” bandája által. Emiatt többször bebörtönözték és menekülnie kellett. Hogy élte meg ezt az időszakot? Megérte?

-       1455-ben verekedésbe keveredtem, és leszúrtam egy részeg papot önvédelemből. Ezt követően hónapokig bujdosnom kellett, míg kegyelmet kaptam 1456-ban. Még ebben az évben karácsony éjjelén betöréses lopásban vettem részt a párizsi Navarre Kollégiumban. Ezután megint menekülnöm kellett. Ez idő alatt Charles d’Orléans, majd XII. Lajos apjának udvarában tartózkodtam. 1461-ben újra bebörtönöztek, de XII. Lajosnak köszönhetően hamar kiszabadultam. Majd 1462-ben ismét letartóztattak, de kártérítés fejében elengedtek. Tudom, nem folytattam költőhöz méltó életvitelt, de ezek az események sokszor ihletet adtak a verseimhez. Nem bántam meg semmit az eddigi életemben.

-       Meséljen a költészetéről!

-       A verseimet nem más ihlette, mint saját magam. Az én életem, tetteim és annak következményei inspiráltak a verseim megírására. Korom költészetének elfogadott értékrendjét megfordítottam, és sokkal inkább ünnepeltem az olyan akasztófára ítélt csavargókat, mint amilyen én magam vagyok.

-       Rengeteg híres verset írt eddigi élete során, mégis a legnagyobb sikernek a „Hagyaték” és a „Testamentum” című művei örvendenek. Ön szerint mi ennek az oka?

-       A „Hagyaték” egy ifjúkoromban íródott költeményem, 40 oktávát tartalmaz. Tulajdonképpen a művemben azt próbálom leírni, hogy milyen „adományokat” azaz „hagyatékot” szánok az ellenségeimnek. Itt gondolok a rendőrségre, egyházi személyekre, polgárokra, uzsorásokra. A „Testamentum” egy kevésbé egységes mű. 173 oktávából áll. Az igazságtalanságról, az idő múlásáról, a halálról és a bölcsességről szól.

-       Köszönöm szépen az interjút! Úgy gondolom, ebből sok mindent megtudhattunk Önről! További sikereket és elismerést kívánok!

Hajnal

Éjszínű a falu még,

Sötéten virít az ég.

Éjjeli csend, szemekben álom,

Csak én, ki a hajnalt várom!

Reggelt rikoltó kakasok hangját,

Madarak első, korai dalát.

Réti virágnak lágy illatát,

Az élet nagy, fénylő csillagát.

De végre fény nyílik a világra,

Színkavalkád siklik a harmatos virágra.

Aprócska házak árnya a ködben,

Templomtorony áll egyedül a völgyben.

Ébred a falu, indul az élet

A festői táj örömre késztet.

Haláltánc rajz

Műalkotások a korszakból

Festmények:

Alkuin érsek pártfogoltja könyvet ad át a mainzi érseknek

Keresztrefeszítés

Szobrászat:

Nagy Károly lovasszobra

Építészet:

Gótikus stílus

Román stílus

François Villon – Ellentétek

Átirat

Elont a szomjúság a forrás mellett;

Reszketek, bár tűzben lángolok;

Forró kályha melegénél didergek;

Szülőföldemen kirekesztettek a nagyok;

Tán majd egyszer én is dicsőséget kapok;

És még mindig várok, epedek;

Ma buzdít, ami tegnap tönkretett;

Örömet forral bennem a bosszúság;

Úr vagyok, de több mint az emberek;

Megfog és eldob engem a világ.

Reflexió

Nekem ez a feladat sok időmet és energiámat elvett, viszont úgy érzem, nem eredménytelenül. Amellett, hogy jó jegyszerzési lehetőség, ahhoz is hozzájárult, hogy még jobban megismerjük a középkort. Szerintem sokkal többet megtudtunk és megjegyeztünk róla, mintha dolgozatban ismertettük volna a tudásunkat.

Én úgy csináltam a portfóliót, hogy először megnéztem a feladatokat, majd szerzők életéről kezdtem gyűjteni információkat. Majd a saját versem írásához kellett egy kis ihlet, de viszonylag hamar sikerült kifejteni magam. A rajzhoz kerestem egy-két illusztrációt, ennek segítségével készítettem. A középkori műalkotások gyűjtéséhez használtam internetet, irodalom- és történelemkönyvet egyaránt. Az átirathoz pedig elolvastam az irodalomkönyvben szereplő Villon verseket, és a legszimpatikusabbat dolgoztam át.

Mindent összevetve véleményem szerint ez egy hasznos feladat volt. Bár sokat izgultam rajta, hogy vajon időben meglesz-e, de szerencsére viszonylag hamar végeztem vele.