Interjú François Villonnal
Az e heti rovatom középpontjában egy híres francia költő, François Villon (eredeti nevén: François de Montcorbier) áll. A középkor végének, a reneszánsz virágkorának világszerte legismertebb költőjét az életéről, munkásságáról fogom faggatni.
- Üdvözlöm, kedves Villon! Örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Kérem, meséljen a gyermekkoráról! Ön szerint miben rejlik a sikere?
- Én is örvendek! Az ifjúkorom nem volt mindig könnyű, szegény, földműves családból származom. Édesapámat korán elvesztettem. Édesanyám ezután Guillaume de Villon nagybátyámra, egy párizsi kápolna lelkészére bízott. Úgy érzem, hogy a sikerem igazából ebből eredt, hiszen leérettségiztetett, majd beíratott művészeti karra. Igaz, a tanulmányaimat kissé elhanyagoltam az egyetemi zavargások miatt, de neki köszönhetem, hogy tanult ember lettem, és kitörtem a szegénységből.
- Bár úgy tudom, hogy vallásos, mégis elég sok bűntettbe belekeveredett a „Kagylósok” bandája által. Emiatt többször bebörtönözték és menekülnie kellett. Hogy élte meg ezt az időszakot? Megérte?
- 1455-ben verekedésbe keveredtem, és leszúrtam egy részeg papot önvédelemből. Ezt követően hónapokig bujdosnom kellett, míg kegyelmet kaptam 1456-ban. Még ebben az évben karácsony éjjelén betöréses lopásban vettem részt a párizsi Navarre Kollégiumban. Ezután megint menekülnöm kellett. Ez idő alatt Charles d’Orléans, majd XII. Lajos apjának udvarában tartózkodtam. 1461-ben újra bebörtönöztek, de XII. Lajosnak köszönhetően hamar kiszabadultam. Majd 1462-ben ismét letartóztattak, de kártérítés fejében elengedtek. Tudom, nem folytattam költőhöz méltó életvitelt, de ezek az események sokszor ihletet adtak a verseimhez. Nem bántam meg semmit az eddigi életemben.
- Meséljen a költészetéről!
- A verseimet nem más ihlette, mint saját magam. Az én életem, tetteim és annak következményei inspiráltak a verseim megírására. Korom költészetének elfogadott értékrendjét megfordítottam, és sokkal inkább ünnepeltem az olyan akasztófára ítélt csavargókat, mint amilyen én magam vagyok.
- Rengeteg híres verset írt eddigi élete során, mégis a legnagyobb sikernek a „Hagyaték” és a „Testamentum” című művei örvendenek. Ön szerint mi ennek az oka?
- A „Hagyaték” egy ifjúkoromban íródott költeményem, 40 oktávát tartalmaz. Tulajdonképpen a művemben azt próbálom leírni, hogy milyen „adományokat” azaz „hagyatékot” szánok az ellenségeimnek. Itt gondolok a rendőrségre, egyházi személyekre, polgárokra, uzsorásokra. A „Testamentum” egy kevésbé egységes mű. 173 oktávából áll. Az igazságtalanságról, az idő múlásáról, a halálról és a bölcsességről szól.
- Köszönöm szépen az interjút! Úgy gondolom, ebből sok mindent megtudhattunk Önről! További sikereket és elismerést kívánok!
Hajnal
Éjszínű a falu még,
Sötéten virít az ég.
Éjjeli csend, szemekben álom,
Csak én, ki a hajnalt várom!
Reggelt rikoltó kakasok hangját,
Madarak első, korai dalát.
Réti virágnak lágy illatát,
Az élet nagy, fénylő csillagát.
De végre fény nyílik a világra,
Színkavalkád siklik a harmatos virágra.
Aprócska házak árnya a ködben,
Templomtorony áll egyedül a völgyben.
Ébred a falu, indul az élet
A festői táj örömre késztet.
Haláltánc rajz
Műalkotások a korszakból
Festmények:
Alkuin érsek pártfogoltja könyvet ad át a mainzi érseknek
Keresztrefeszítés
Szobrászat:
Nagy Károly lovasszobra
Építészet:
Gótikus stílus
Román stílus