Carpe diem? Élj a mának? Hát a mai világban ez egy nem túl gyakori szó, mivel a diákoknak tanulniuk kell egyik napról a másikra, egyes embernek pedig egy perc szabad ideje sincs, hogy a „mának éljen”.

Azért van pár gyerek, akik viszont túlzottan is komolyan veszik ezt, csak hát a jövőjük kárára is lehet. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy egy nap tudunk erre gondolni, méghozzá a nyár legutolsó napján. Ekkor mindenki azt akarja, hogy ez a nap örökké tartson.

Azonban ha elkezdődik a szeptemberi pokol, akkor nincs mese, tanulás, tanulás és még valami, tanulás. Egyszerűen nincs szabad idő, de ha van, akkor jönnek a szülők az áldott házimunkával. A hab a tortán, hogy kitűnő legyél év végére.

Amiről korábban is elkezdtem beszélni, azok, akik túlzottan komolyan veszik. Lehet valakinek menő, ha megvan a 2-es a dolgozatára, és ha vége a tanításnak, akkor irány a „haverokkal” sört inni, bulizni, és este 10-re hazaérve tanulás? Az meg mi? Így megy az idő, múlnak a napok, végül semmi változás, és a válasz erre: Én csak éltem a mának.

A szülők persze megint nem tudnak erre gondolni, mert dogozni kell, el kell tartani a családot, és hogy egy picit együtt tudjon lenni a család, hát az egy jó kérdés. Egyes munkákat nyáron is el kell végezni. A carpe diem, szinte a legszebb és egyszerre lehetetlen dolog is manapság. Azonban akinek ez nap mint nap lehetséges, annak nagyon laza élete lehet.

De hát ki nem őrülne annak, hogy tudjon tanulni, tudjon barátokkal együtt lenni, tudjon a családdal együtt lenni és legyen jól fizető munkája. Ez talán akkor lenne lehetséges, ha egy nap nem 24 óra lenne, hanem minimum 50. Talán ekkor tudnák azt mondani, hogy „Én a mának élek mindig, mindenhol, mindenért”.

                                                                                                                      -Shaco