A karácsony a legkedvesebb ünnepem, ilyenkor összegyűlnek a szeretteim. Az advent idején minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát, míg el nem jön a karácsony. Az ünnepek előtt nagy a készülődés: a családtagok ajándékok vásárlásával, sütés- főzéssel, nagytakarítással készülnek a karácsonyra. Én is segítek anyukámnak finomságokat sütni. Nagyon szeretek ilyenkor mézeskalács sütiket készíteni, amit minden évben a nagymamámmal és a kishúgommal közösen sütünk és díszítünk. Szenteste együtt díszítjük fel a fenyőfát, díszítés közben zenét hallgatunk és énekelünk. Majd jönnek az ajándékok, amiket nagy izgalommal adunk át egymásnak.  Karácsony napján összejövünk a nagyszüleimnél, és együtt ünnepeljük a karácsonyt szeretetben. Mindenki boldog és jókat beszélgetünk, megajándékozzuk egymást és elfogyasztjuk az ünnepi menüt.  Közben elmondtam az anyukámnak, hogy mennyire szeretem ezt az ünnepet, és minden évben nagy izgalommal várom. De igazán nagy öröm számomra az volt, amikor még úgy tudtam, hogy a Jézuska hozza a karácsonyfát. Megköszöntem anyukámnak, hogy ezt a különleges örömöt nekem sokáig igyekezett megőrizni. Gyermekkorom egyik legszebb emlékeként őrzöm, amit még mindig jó felidézni. Ezáltal tette még sokkal izgalmasabbá, és különlegesebbé az ünnepet.

A karácsony az év legnagyobb keresztény ünnepe. Jézus születésének a napja. Közismert jelképe a feldíszített fenyőfa. Változnak az ünnepi szokások, akárcsak hétköznapjaink, és velük együtt az ünnepre való készülődés is. Hagyományőrző, és ettől még gyönyörűbbnek találom a karácsonyt. A templomokban, köztereken, hivatalokban, üzletekben ott a felállított karácsonyfa. Az utcai forgatag, a díszes kirakatok, a kivilágított utcák mind az ünnep közeledtét jelzik a városokban. 

A karácsonyt nemcsak a hívő emberek körében nevezik a szeretet ünnepének, hiszen a karácsonyfa állítása, a karácsony megünneplése az egész világon jelképpé vált. Az igen széles körben elterjedt szokások többsége napjainkban már csak az emlékezetekben és a néprajzi forrásmunkákban lelhető fel. Közülük a betlehemezés és a karácsonyi dalok éneklése maradt fenn leginkább.  A mi falunkban mind a mai napig szenteste betlehemes fiúk érkeznek, a házakhoz, akik énekelnek, kis betlehemes játékot adnak elő, és megmutatják a kis Jézust az ő általuk elkészített Betlehemben.  Karácsony előtt én is szerepeltem a kishúgommal és a helybéli fiatalokkal együtt a nálunk lévő művelődési házban.  Déri Tibortól a Betlehemes játék című színdarabot adtuk elő. Rajtunk kívül még szerepeltek karácsonyi dalokkal a helyi népdalkörös hölgyek is.  Együtt ünnepeltünk a falu lakóival. Falunkban még mind a mai napig igyekszünk valamelyest megőrizni a régi hagyományokból.

Az utóbbi években egyre gyakrabban látni lakások ajtajára függesztett koszorúkat, az ablakokon fenyőágakból készített girlandokat, ami már felénk is, és az én otthonomban is egy nagyon szép szokássá vált.

Mind nagyobb figyelmet fordítanak az emberek az ünnepi előkészületekre. Az üzletek gazdag kínálata mellett az otthon készített díszek legalább olyan szépek. Sőt, az együtt készítés öröme, mindannyiunk boldogsága, az a meghitt családi hangulat is benne van, ami munka közben áthat bennünket. Ez az érzés semmihez sem hasonlítható. Az iskolában és a helyi kézműves foglakozáson az idén is készítettek a kishúgomék ilyen ajándékokat.

A karácsony egyik legfontosabb kelléke és szimbóluma a karácsonyfa. Nélküle talán el sem lehetne képzelni az ünnepet. Utánaolvastam a karácsonyfa eredetének, és a következőket találtam: karácsonyfa állításáról először 1605-ben született feljegyzés, egy strasbourgi polgár keze nyomán. Az írás szerint a városban karácsonykor sokan felállítottak kertjükben egy fenyőfát, amelyet gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítettek. A hagyományok szerint azonban az egyházi reformer Luther Márton (1483-1546) állított először karácsonyfát gyermekeinek, mégpedig Jézus tiszteletére.

A Németföldön honos hiedelem szerint a téli napforduló idején kiszabadulnak a gonosz szellemek, és elkezdenek kóborolni a világban. Az emberek pedig csak akkor menekülhetnek meg az ártó szellemektől, ha egy örökzöld fa alá húzódnak.

Hazánkba is a német kultúrterületről érkezett a karácsonyfa-állítás hagyománya, történelmi iratok szerint először 1824-ben Brunswick Teréz, az óvodaalapító martonvásári grófnő révén. A tizenkilencedik század elején a bécsi udvar ösztönzésére először a nemesi családoknál, majd a módosabb polgároknál is elterjedt a szokás. A karácsonyfa dísze eleinte alma, dió és házilag készített sütemény – például mézeskalács – volt, az üvegdísz csak az 1880-as években jelent meg.

Ma már egyre nagyobb fákat állítanak, üvegdíszekkel, szaloncukorral és színes égőkkel. A huszonegyedik század technológiai újításai a karácsonyfát is átalakították: a hagyományos fenyőfa helyét a gyorsan felállítható, környezetkímélő és valóban örökké zöld műanyag fa, a hagyományos díszítések helyét pedig a sajátos ütemben villogó lámpák vették át.