Az embernek csak a körülményei változtak évezredek alatt: kijött a barlangból, meghódította a világűrt, okostelefonról vásárolhat. Az emberi természet viszont semmit nem változott: ugyanúgy csal, lop, öl, hazudik, mint a tízparancsolat megszületése idején. Az álszentség is javában terjed. Talán nem a legfőbb bűnök egyike, de nem is erény: önmagunk ámítása, de még inkább embertársaink becsapása.

            Napjaink nagy emberei is lehetnek álszentek. Aki „vizet prédikál és bort iszik”. Ami ennél is nagyobb baj, hogy a politikában is megjelenik, amit az emberek vagy észrevesznek, vagy nem. Szerencsésebb, ha észreveszik, szóvá teszik. Az álszent emberekkel a probléma, hogy nincs bűntudatuk, hazugságban élik le az életüket. Azt hiszik. mindig nekik van igazuk.

            Ezért aktuálisak mindmáig Molière darabjai, azért veszik elő újra és újra a színházakban is, hogy ne feledjük: mindmáig fennáll ez a viselkedésmód.

,,Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.”

/Juhász Gyula: Karácsony felé/

Anonymus2001