A klasszicizmus időszakában Moliére Tartuffe-jében elítéli korának erkölcsi világát. A mű főszereplője cselekedeteit, álszentségét nem tartja bűnnek, főleg ha titokban marad. Ez a magatartás nemcsak a felvilágosodás előtti vallásos korra, hanem napjainkra is jellemező.

          Egy rokonszenves fiatalasszony vállalja idős ember gondozását, s befurakodik addigi életébe. Ravaszsággal mindenre elszánt módon kihasználja a férfi tehetetlenségét, kiszolgáltatottságát. Megkaparintja féltve őrzött vagyonát, és ezzel végső romlásba dönti.

Két lány barátságát is tönkreteheti egy álszent barátnő, aki féltékeny kapcsolatukra. A gyengébbik felet érzelmein keresztül zsarolja, hogy szétválassza őket. Mindaddig, míg valaki fel nem nyitja a szemüket, s leplezik le mesterkedéseit.

Mások bizonyos célok elérése érdekében manipulálják kollégájukat, hogy karrierjük csúcsára jussanak. Ezért mindenen és mindenkin átgázolva valósítják meg önmagukat. Akár testiségüket bevetve kapaszkodnak fel a ranglétrán, hogy kedvezőbb álláshoz jussanak.

Kinek mi a siker? Megvalósítani a lehetetlennek tűnő kihívásokat. Minden esetben a cél a motiváló erő, személyiségeket legyőzve.

S mindez bűn? Bebizonyíthatatlan bocsánatos bűn, az érvényesülésé. Akiket becsaptak, s elszenvedték, vesztesek, lelki sérültek.

          Ebben a felgyorsult világban csak azok tudnak talpon maradni, akiknek segítő kezet nyújtanak munkatársak, szülők vagy barátok.