Mai interjúnkban Szent Albert középkori szerzetessel és költővel beszélgetünk.

I.: - Dicsértessék a Jézus Krisztus, szerzetes úr! Első kérdésem az lenne, hogy mikor és hol született?

Sz. A.: - Mindörökké Ámen. Firenzében születem, 1105-ben.

I.: - Szülei mivel foglalkoztak?

Sz. A.: - Édesapám szabó volt, anyám háztartásbeli; mivel nyolcan voltunk testvérek.

I.: - Milyenek voltak a szülei?

Sz. A.: - Apám dolgos, jó ember volt, mindenki szerette, aki ismerte. Ő volt az engedékenyebb is; sokszor nem mondta meg anyánknak, ha csínytevésen kapott minket. Édesanyámat is nagyon szerettük. Bár ő szigorúbb volt, de bármit megtett értünk; sokszor nem is evett, hogy nekünk legyen mit enni. És ő volt a vallásosabb is kettőjük közül: tőle hallottam és tanultam mindent ezzel kapcsolatba. Tudtam, hogy rájuk mindig számíthatok, ahogy a testvéreimre is.

I.: - Valaki még szolgálja az egyházát a testvérei közül? És hányan voltak a testvérek?

Sz. A.: - Igen. Van egy öcsém, aki pap lett, és két húgom apáca. Összesen nyolcan voltunk testvérek.

I.: - Ohh, ilyen sokan? Milyen volt a gyerekkoruk?

Sz. A.: - Nagyon szegények voltunk, nem volt pénzünk túl sok mindenre. Mindannyian dolgoztunk kiskorunk óta, ahol épp munka volt. De Isten mindig tartotta bennünk a lelket.

I.: - Miért ment szerzetesnek?

Sz. A.: - Szigorú vallásos nevelést kaptam. Úgy éreztem az Urat kell szolgálnom, ez az életem célja.

I.: - Hogy jött a költészet az életébe?

Sz. A.: - A kolostorban megtanultam írni, olvasni, és rájöttem, hogy érzéseimet papíra vetve jobban ki tudom fejezni magam, mint szóban. Mind emellett szerzetes társaim is jónak találták írásaimat. Úgy éreztem, ezzel is csak még jobban Istent tudom szolgálni.

I.: - Mi szokta megihletni, miről szokott gyakran írni?

Sz. A.: - Általában Istenhez írok himnuszokat, dicsőítő verseket, amikben köszönetet mondok neki az életért, a világért. Sokszor a természet is megihlet, de gyakrabban inkább prédikációk és a Biblia szokott.

I.: - Milyen az élet kolostorban?

Sz. A.: - Mindig van mit csinálni. Könyvet másolni, a kertben dolgozni, az állatokat ellátni és persze imádkozni, Isten tiszteleteket tartani, szóval nem tétlenkedünk. Én nagyon szeretek ilyen kis és összetartó közösségben élni, ahol mindenki ugyanolyan komolyan veszi a vallást akárcsak én.

I.: - Köszönöm az interjút, igazán szép a története. Viszontlátásra!

Sz. A.: - Én köszönöm. öröm volt. Isten áldja!

Vers

Álom

Majd, ha szép napsugár süt az égen.

Majd, ha szellő simogatja arcom,

És táncot lejt a tündér a réten.

Majd akkor mosoly derül a számon.

S tán akkor megtalál az álmom,

És derűsebb lesz mesevilágom.

Megjelensz te, hercegem kedvesen,

Szép táncot lejtve velem a bálon.

Egyszer csak kámforrá válik minden.

S így lesz az álomból rémálom.

Ajánlás

Mesés, szép, bájos- megvan az álom!

Tündéri minden gyermeki ágyon.

A képzelet játszik az orcádon,

S máris suhansz a mesebálon.

Már, már szereted a táncos álmod,

Mikor nincs többé már maradásod.

S így lesz az álomból rémálom

Újra gondolt műalkotás

Ellentétek:

Szomjazom a vizek mellet;

Ég mellettem a tűz és fázok;

Lázas vagyok, miközben kályha melenget;

Otthonomban is kitagadott vagyok;

Bűneimért fizetséget adtok;

Várom a kétséges jövőt és könnyezve kacagok;

Ami egyszer tönkretett, az bíztatásom;

Örömtánc bennem a szomorúság;

Ember vagyok, s végtelen;

Elfogad és elítél a világ.

Ajánlás:

Uram, légy kegyes hozzám:

Nem vagyok okos, s bölcs sem.

Nem szegülök ellent parancsaidnak.

Várok. Várom mit kapok bűneimért

Mert elfogad és elítél a világ.

Reflexió

Nagyon jónak találom, hogy egy tananyagot így dolgozzunk fel. Kreatívabb és jobb, mint csak úgy leülni és megtanulni a tananyagot a dolgozatra. Személyes vélemény, hogy mindenki szívesebben csinálja.

Mivel először csináltam ilyet, voltak benne nehézségek, és sokszor elakadtam. Ennek okai igen különbözők voltak; például: csak szimplán nem jött az ihlet, vagy több időt vett igénybe egy feladat átgondolása/értelmezése. Viszont mindig sikerült megoldanom (remélem jól). Volt olyan is, hogy könnyebben oldottam meg valamit, mint gondoltam. Biztos ebben is lehetne rutint szerezni, ha többször csinálnák. Bár mind amellet, hogy jobb mint unalmasan „bevágni” az anyagot, nagyon időigényes is. Épp ezért mindig nem tudná csinálni az ember, de néha változatosságként jó.

Összességében tetszett a feladat. Jól fejleszti a kreativitást, a megoldó- és fogalmazó készséget. A készítés közben rengeteget tanul is az ember és fejlődik ez állttal. Én örülnék neki, ha máskor is dolgozat helyett esetleg egy ilyen feladattal zárnánk egy tananyagot.