Interjú Francois Villonnal
- március 18-án találkoztam a francia költővel, Francois Villonnal egy párizsi kocsmában. Számítottam a találkozásra, mert már hetekkel ezelőtt megbeszéltük az időpontot. Nagyon izgatott voltam, mivel Villont tartom korunk legnagyobb és legjobb költőjének. Találkozásunkkor izgatottan szegeztem neki a rengeteg kérdésem közül az elsőt.
- Mi inspirálja remekműveinek megírásában?
- Az élet. A körülöttem zajló világ. Megérint a halál tudata, és a rövid időt, mit Isten nekem szánt e földön kihasználom és élvezem. A sok beteg látványa tehetetlenné teszi embertársaimat is, hiszen nem tudunk segíteni. Saját életünket ezért is hajszoljuk.
- Kíváncsi vagyok, hogyan keveredet bele a "Kagylósok" bandájába. Megosztaná velem?
- Nem volt pénzem, éheztem, nem volt senkim. Ők pénzt, reményt, szállást adtak nekem. Ha nem volt mit enni, elvettük a másét, megszereztünk mindent magunknak.
- Ebből következet, hogy többször bajba került, majd börtönben kötött ki. A börtönéveket, hogy viselte?
- A mindennapjaimat leginkább magány, éhínség, betegség, nyomor jellemezte. Hosszú időt töltöttem ezen a helyen, de a tudat, hogy mit fogok tenni fogságom után, éltetett.
- Most, hogy kiszabadult a börtönből és a királyunk száműzte, mihez kezd életével?
- Oda megyek, ahol senki sem talál meg, és talán találok magamnak egy hozzám illő nőt, és gazdálkodok majd a sok írás közepette. Talán majd egyszer híres költő leszek.
Ahogy megjelent Villon, úgy tűnt el szemem elől. Soha többet nem is láttam őt, de ez a beszélgetés mély nyomot hagyott bennem.
Villoni ballada
Szerelmem egy égető kínok között,
perzselő égi varázslat vagy nekem,
fuldoklok veled együtt én is tudod,
bármerre nézek sehol nem talállak.
Mégis ha látlak szemeimet lesütve,
nézem az utakat melyek hosszúak,
messze úsznak tőled minél távolabb,
távolabb vagy tőlem, mint a gondolat.
Ajánlás
Szavaim elérnek hozzád, félek
Megérint a magány, szeress kérlek
Búcsúzom, nem vár rám már senki sem,
Hiányod hatalmas űr nekem.
Műalkotások a korszakból
Giotto fi Bondone: Krisztus siratása
A Leuveni Kódex kinyitva, baloldalon látható az Ómagyar Mária-siralom
Walter von der Vogelweide
Dante Alighieri
Francois Villon
Középkori prédikátor
A Pray-kódexben a Halotti beszéd és könyörgés
Walter von der Vogelweide: A hársfaágak csendes árnyán
Arany Anna átirat
A hársfaágak
halk árnyékában
ahol kettőnk fekhelye volt
ott néztek
a füvön,
hogy minden növény meghajol.
Felettünk az ág végén
juhaha!
énekes rigó a fán!
Derűsen szaladtam
ki a térre,
szerelmem már várt rám.
Oly sietve
elém rohant!
Nagy öröm volt Marikám!
Hogy csókolóztunk-e? De meg ám!
Hujujujj!
Még a fülem is elpirul.
Reflexió
A portfólió írás számomra még egy újszerű feladat volt, mellyel még ismerkedek. Hasznosnak találtam olyan szempontból, ha következőben ilyen faladatot kapnák, már lenne valamennyi tapasztalatom és hamarabb el is készülnék a feladattal, de ennek ellenére most még rengeteg időmet elvette és sok fejtörést okozott, hogy miként csináljam meg a középkor portfólióját.
A feladatot úgy kezdtem el, hogy mielőtt bármit leírtam volna, elképzeltem, hogy hogyan, miként fog kinézni a portfólió, és kb. lássam magam előtt az egész feladatot egyben.
Miután ezzel a résszel megvoltam, anyagot, információt gyűjtöttem az interjúhoz. Sokáig tartott, mire befejeztem az induló feladatot.
A versíráshoz érkeztem, és elgondolkoztam, hol is kezdhetném. Végül elkészültem a feladattal, és úgy gondoltam, nem volt rossz sorokba önteni a gondolataimat bizonyos keretek között. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy fogalmazásírást jobban tudok élvezni, mert az közelebb áll hozzám.
A rajzolást élveztem, mert szeretek rajzolni, bár azt gondolom, hogy túl sok tehetségem nincs hozzá, és valamilyen oknál kifolyólag jobban is tetszik a lerajzolt kódex lapja fekete-fehéren, mintha színes lenne a "műalkotás".
A negyedik feladat tetszett a legjobban mindegyik közül, mert élvezhető feladat számomra, ha képeket kell gyűjteni, válogatni bármilyen témában. Érdekes benne, hogy pont a képgyűjtés résznél találtam rá sok egyéb információra is, amiket hasznosan tudtam felhasználni.
Ugyanazokat az érzéseket és tulajdonságokat vettem észre az átirat résznél, mint amikor Villoni balladát kellett írnom, de a parafrázis már könnyebben ment, mint a nyolcsoros oktáva.
A feladatot összességében én úgy értékelem, hogy időigényét leszámítva hasznos volt, és tapasztalatot szerezhettem a portfólió megírásával, pozitívum, hogy szívesebben dolgoztam most már a Microsoft Office Word munkalapon, mint ezelőtti alkalmakkor.
