A film egy kislányról szól, aki a beiratkozás után az iskola kórusának tagja szeretne lenni.

A kórus az országos kórus versenyre készül. A próbán a kórusvezető, Erika néni, arra kéri Zsófit, hogy a próbák, valamint a verseny lebonyolításakor tátogjon éneklés helyett. Eközben a kislány barátságra talál. A barátnője észreveszi, hogy valami bántja Zsófit. A kislány először hallgat, majd megosztja bánatát Lizával. Másnap a próbán Liza észreveszi, hogy a barátnőjén kívül több társa is csak tátog. Erika néni észreveszi, hogy Liza nem énekel, és megkérdezi, hogy mi ennek az oka. A kislány kérdőre vonja a tanárt, a tanár pedig választ ad. A film a kórus összefogásával végződik, ugyanis a gyermekek a versenyen tátogással kezdik a produkciót.

Szerintem a kórusvezető mint pedagógus rosszul cselekedett. A kórus egy csapat, ami azt jelenti, hogy csapatmunkára van szükség, vagyis mindenki hangja nélkülözhetetlen. A tanár versenyszellemű oktatásban részesítette a gyermekeket. Egyrészről jó, másrészről pedig rossz. Egy versenyen fontos a győzelem, ez természetes dolog. De egy pedagógus nem nevelheti a gyermeket arra, amely a későbbiek folyamán akár káros is lehet a gyermeket tekintve, hiszen egy rossz élménynek éli meg azt, amelyet a filmben is láthattunk. A pedagógus ugyanis csak a győzelemre hajt, nem pedig arra, hogy a gyermekek jól érezzék magukat, és egy pozitív élményként fogják fel, ezt a versenyt.

Mindenki a győzelemre vágyik, de nem mindegy, hogy milyen úton és milyen eszközökkel viszi ezt véghez.

K. E.