A Carpe diem magyar jelentése az, hogy „Élj a mának”. Nekem nagyon szimpatikus lenne ezt követni, de a hétköznapok nem tűnnek a valóságban ennyire fényesnek.    

Szerintem a mai világban túlterheltek a fiatalok. Nehéz dolog mindenhol, mindenkinek megfelelni. Sok az iskolai kötelezettség is. Természetesen ezen felül jó lenne, ha azzal foglalkoznánk, ami igazán érdekel minket.

Túl sok a hamis, reklámcélú információ az interneten és a médiában is. Szinte zombivá, élő halottá teszik ezzel az embereket. Szinte már idegesítő a sok erőszakos reklám, amit kénytelenek vagyunk elolvasni, meghallgatni, holott egyáltalán nem vagyunk rá kíváncsiak. Kiirtják ezzel az önálló gondolkodást, gondolatokat. Pedig arra igazán nagy szükség lenne, ha valamikor javítani szeretnénk a helyzeten.

Az is jó lenne, ha tényleg igazán a „Carpe diem” szellemében taníthatnának a tanárok, és nem felülről irányítanák őket. Ezáltal nem lennének gúzsba kötve, és azt oktathatnák ők is, amiért igazán lelkesedni tudnak. Szintén nagyon örülnék annak is, ha mi is szabadabban választhatnánk a nekünk illő feladatok, témák közül.

Azaz: Élj a mának - ne rágódj a múlton, ne foglalkozz a rossz gondolatokkal, próbálj szárnyra kelni, és azt kibontakoztatni, amiben tehetséges vagy. A gyerekekben azt kellene mindig erősíteni, amiben jók, és nem csak mindig arra emlékeztetni őket, hogy miben rosszak, mit nem tudnak. Először otthon, családi körben kellene megvalósítani azt, hogy igazán meghallgassuk a másikat, odafigyeljünk egymásra, és ne csak a problémáinkkal, sérelmeinkkel legyünk elfoglalva. Fontos a barátokkal is sok időt tölteni.  

„A probléma az, hogy álomvilágban élünk, örökké a múltba, vagy a jövőbe nézünk, ahelyett, hogy élveznénk a jellen pillanatot.”   /Helen Fielding/                                                                

Mary Lady