A carpe diem latin eredetű kifejezés, melynek jelentése: „Élj a mának”. Ennek lényege az, hogy ne foglalkozzunk a jövővel, csak a jelennek éljünk, bár ez napjainkban nem teljesen igaz.

Részben igaz, hiszen arra is figyelmeztet, hogy nem szabad hagyni, hogy a mai örömöket elrontsák a holnap aggodalmai. Másrészt pedig nem igaz, hiszen ha csak a mának élnénk, akkor nem lenne biztos jövőnk (pl.: gazdaságilag is tönkremennénk, vagy akár az egész életünket is tönkretehetjük egy-egy őrült cselekedetünkkel).

A mindennapi életünkben persze nem érünk rá elgondolkodni ezeken a dolgokon, mert manapság már rohannak az emberek, nincsen egy szabad percük, hiszen minden idejük be van osztva. Egy tanulónak is be van osztva minden napja (kivéve a hétvége), mert minden nap meg van határozva neki (például, hogy mit kell tanulni).

 A hétvége persze pihenést jelent a számomra, ilyenkor arra koncentrálok, hogy megéljem azt, amit a pillanat ad. Eközben tudom, hogy hamar elmúlhat, és nem biztos, hogy újra megtörténhet. Persze ez nem csak a hétvégére igaz, hanem egy-egy fontos, emlékezetes pillanatra.

Vannak pillanatok, amikor csak arra figyelek, ami történik velem. A világ ekkor eltűnik körülöttem, de ilyenkor mégis sokkal jobban tudok figyelni mindenre, ami körülvesz. Mert minden pillanat olyan szép és értékes. „A pillanatokból aztán sokáig meg lehet élni és itt dől el, hogy mik a lényeges illetve lényegtelen dolgok az életünkben.”

Ha nincs változás az ember életében, azaz nem váltakoznak a dolgok, akkor „megáll az idő”. Meg kell tanulni megbecsülni a pillanatokat, illetve elfogadni azokat, ha éppen nem boldogak.