Számomra a Carpe diem! egy életérzés. Maga a kifejezés azt jelenti, hogy élj a mának, vagy valami ehhez hasonló. Soha semmit ne tartogassunk holnapra, ha már ma megtehetnénk. Minden napot ki kell használni, és ha ezt nem tesszük meg, rájövünk, hogy mindent halogatunk, és a ,,majd holnap” szállóigéből hónapok és évek lesznek. Ott rontjuk el, hogy mindent azonnal és egyszerre szeretnénk, aztán ez a röpke alkalom is elmúlik, és mit érünk el vele? Semmit. Így napról napra kell véghez vinni feladatainkat, hiszen még hosszú az élet, bőven kiélvezhetünk minden napot.

Ha ma van, akkor a mai napot éljük meg, ne a múltban éljünk, és ne a jövő állandó tervezgetésével üssük el az időt. Mert felesleges. Mire odaérünk, már más lesz a felfogásunk és más a gondolkodásunk ezáltal a terveink is más irányba fordulnak. A ritka pillanatokra kéne inkább fordítani az időt, mert az a miénk, azt senki nem veheti el tőlünk, csak egyszer van az életünkben. Szóval számomra a most a ritka pillanatok egyike. Én őszintén bevallom, nem minden napot használok ki, sokszor elhalogatom a dolgaimat és mindent az utolsó pillanatra hagyok. De én így érzem jól magam, és már nem fog ez változni soha… Talán az idő múlásával rájövök, miket hagytam ki, de egyelőre nekem így tökéletes.

Nem vagyok egy mának élő típus, de majd ha eljön az a pillanat, amikor egy döntés megváltoztatja a napjaimat, vagy az egész életemet, akkor jön el az én időm. Az én Carpe diemem.

Anonymus2001