Az év legszebb ünnepét takarja ez a szó. A családi összetartozást, katolikusként Jézus Krisztus születését ünnepeljük ezen a napon.
Decemberben van a karácsony, amikor összegyűlik a családunk, szeretetben és békességben éljük át együtt ezeket a napokat. 24-én szenteste napja nálunk úgy zajlik, hogy délelőtt felkelünk, apukámmal behozzuk a karácsonyfát, amit előtte nap gondosan befaragott az állványba. Eközben anyukám szorgalmasan készíti az ünnepi ebédet, ami mindig nagyon finom szokott lenni. A 13 éves húgommal előszedjük a díszeket és a szaloncukrokat, amiket a karácsonyfára fogunk aggatni. Apukám a fenyőfára rátekeri az égősort, ez azért az ő feladata, mert nagyon magas, és eléri a fának a felső ágait is. Testvéremmel ez alatt az idő alatt szaloncukrokat kötözünk, mert mi szeretünk tenni a fára is a finomságokból. Ha végzett mindenki azzal a feladattal, amit az előbb végzett, közösen felrakunk minden díszt a fára. Közben karácsonyi zenéket hallgatunk, egyre inkább az ünnepre hangolódva. A karácsonyfa díszítést követi az ebéd és az ajándékozás. Testvéremmel általában kézzel készített ajándékkal lepjük meg anyát és apát, bár ez idén egy más jellegű ajándékkal is kiegészült: karácsonyi koncertként húgom gyönyörű fuvolázását hallgatjuk és énekelünk. Tudjuk, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de ettől függetlenül megmaradt az a szokásunk, hogy a fa alá pakoljuk az ajándékokat, és közösön megnézzük: ki mit kapott. Megbecsülésben töltjük el a nap hátralevő részét.
25-én a családdal közösen elmegyünk a délelőtti misére, és a templomból már apukám anyukájához megyünk fel karácsonyozni. Ők is nagyon várták érkezésünket, és hogy végigkóstoljuk karácsonyi menüjüket. A 92 éves dédimama horgolt angyalka, harang, jégcsepp karácsonyfa díszei tündökölnek a szép karácsonyfán. Mindig megdicsérem dédit, hogy idén is újabb, szebb díszeket alkotott. Ezt a napot nekik és az unokatestvéreinknek szánjuk, akik szintén ellátogattak a nagyszülőkhöz. A 26-a is hasonlóan alakul, csak aznap a másik mamához nézünk fel, akik csak pár házzal laknak feljebb Erzsi mamától. A régi fényképek nézegetése közben jókat nevetgéltünk, emlékeztünk a közös élményekre. Este eljön hozzánk az egyedülálló keresztapánk is. Sokáig nálunk marad, mivel év közben ő is folyamatosan dolgozik, ilyenkor jobban ráérünk beszélgetni, ajándékozgatni. Még egy család fontos szerepet játszik életünkben: a Nagykanizsán lakó keresztszüleim és gyerekeik. Hozzájuk december 28-án látogattunk el, itt születésnapokat, István napot ünnepelünk vidám hangulatban.
Úgy gondolom, a karácsony a szeretet ünnepe, ettől függetlenül az év minden napján ugyanolyan szeretetben, elfogadásban és türelmesen kell viselkednünk egymással, mint ekkor.
Arany Anna
