Nagyon izgatottan keltem fel ma, mert első tanítási nap volt az új iskolában.

Kicsit izgultam, hogy mi lesz velem, de a haverom, Dávid megnyugtatott, hogy semmi gond nem lesz. Nagyon örültem annak, hogy legalább pár felsőbb évest ismerek, és az osztályból is kettő embert. A Julit könyvosztáson ismertem meg, nagyon szimpatikusnak tűnt első látásra. A Jolánt pedig már ovis korunk óta ismerem, mert egy oviba és egy általános iskolába jártunk, és most már egy középiskolába is.

Amint közeledtünk a Deákhoz, elkezdtem izgulni, hogy Juli fel fog-e ismerni. Beértem az iskolába, és megszeppenve álltam meg a folyosón, hogy én itt el fogok veszni, akkora ez az épület. A haverom felkísért a 102- es teremhez, ott elbúcsúztunk egymástól, és odasétáltam a teremhez. Persze mindenki kint ült, és senkit se ismertem. Kicsit megrémültem a látványtól. Megérkezett Juli, aki egyből felismert. Ennek nagyon örültem.

Első három óránk osztályfőnökünkkel volt, aki nagyon szimpatikusnak tűnt, de tudtam, hogy szigorú lesz, de ez nem is baj. Órák közben megismertük egymást és jóba lettünk. A többi órákat szaktanárokkal töltöttük, ami izgalmas volt. Órák után mehettünk haza, és beszámolót kellett tartanom mindenkinek, hogy hogyan telt a napom. Anyáéknak meséltem, hogy nagyon jól telt, és megörültek, hogy tetszik nekem az osztály. Az izgalmas napom után alig vártam, hogy elmeséljem a napomat a tesóimnak neten keresztül, mivel ők nem Zalaegerszegen tanulnak. Este hamar mentem lefeküdni, és vártam a másnapot, hogy jobba összeismerkedjek mindenkivel.

A mai napom nagyon jól telt, és remélem, hogy nagyon jó osztály leszünk.

Gerencsér Anna