Az utolsó általános iskolai táboromról szeretnék beszámolni a mai nap. Egy júliusi napom indultunk el Csesztregre, de már a reggel vitával kezdődött, hogy ki alszik majd a pótágyon. Természetesen senki nem akart a régi, kerekes, kényelmetlen, kicsi ágyon aludni, de ezt is rám akarták sózni. De elég furán állapodtunk meg, méghozzá úgy, hogy aki utoljára ér a kis házba, az kapja a „kínzó asztalt”.

Az út nem tartott sokáig, de lehet azért, mert végig aludtam. A táborhely nagyon megtetszett nekem, számos programlehetőség volt itt, mint például: úszás, túrázás, rengeteg sportolási lehetőség. Akiknek ez volt az utolsó tábora, azoknak megadatott a lehetőség, hogy egy parasztházban alhassanak. De persze, nem eredeti, régies kis kunyhóban, hanem egy kicsit felújított házban lehettünk. Az első napon nem nagyon „zaklattak” minket a tanárok programokkal, játékokkal.

Na de visszatérek egy kicsit az ágy sorsára, ami úgy dőlt el, hogy az egyik lány bőröndjének a kereke kitört, és nem bírta elvinni. De szegény lány elég magas is volt, szóval ő tudna még mesélni, de erről ennyit. Az első napon mivel pihenés volt, mi szépen berendezkedtünk, de az első, amit megpillantottunk az a gáztűzhely volt, és jó pár főzőedény. Kezdtünk ötletelni, hogy mit főzzünk. Végül úgy döntöttünk pudingot készítünk, és majd a hozzávalókat megvesszük a boltban. Tehát nekünk ennyi volt az aznapi program nekünk, hogy pudingot főztünk. Másnap lementünk strandolni a közeli tóhoz, de én nem vagyok oda az ilyen tavakért. A történelem tanárom talált egy újabb okot, miért ne menjek bele, méghozzá úgy ijesztett rám, hogy hozta egyesével ki a vízből a rákokat és a döglött halakat. Énnekem itt elég lett a vízből, és inkább másik programot választottam, a röplabdázást. Egészen estig ütöttük a labdát és még tovább is el szórakoztunk volna, de hallottuk a hírt, hogy kivetítőn élőben fogjuk nézni a focimeccset.

Mivel imádok rajzolni, azért azt találtam ki, hogy mindenkinek olyan zászlót rajzolok az arcára, amilyen csapatnak szurkol. A táborban 2 meccset megnéztünk, és máris focirajongók lettünk, mikor előtte azt se tudtuk, hogyan kell focizni. A tanároknak másnap az az ötletük támadt, hogy lehet fogadni majd a csapatokra, és a győztes ajándékban részesül. Egy gyerek nyerte meg, de ő nem is nézte a kivetítőt, csak fogadott.

Innen jött a tanárok ötlete a harmadik napi programhoz, hogy fussuk körbe a közeli tavat. A csapatokat össze is állítottuk, majd megkezdődött a futam, csak az utolsó emberek számítottak, hogy ők mikor érnek be. Az én csapatomban én voltam csak olyan, aki nem tud gyorsan futni, de a végén hányingerrel, fejfájással futottam és kész csoda, megnyertük. De én a nap hátra levő részét ágyba feküdve töltöttem, de a többiek gondoltak rám, és vettek nekem külön rágcsát. Estére nagyjából jobban lettem, így a tanárok egy újabb esti programmal készültek számunkra. Ez volt a rókavadászat. A lényege az volt, hogy a tábor területén rejtettek el kis cetlire rajzolt rókákat. De sajna volt olyan, aki megleste őket, és kívülről tudta, hogy hova lettek elrejtve.

Az utolsó éjszakán nem aludtunk, mivel tudtuk, hogy már nem fogunk találkozni. A sírást inkább hanyagoltuk, elköszöntünk a buszon és mindenki hazaindult. Így ért véget az utolsó táborom az általános iskolámmal.