Július 30.

Nagyon vártam már ezt a napot. Régóta készültünk, hogy barátainkkal utazzunk Pozsonyba.
    Azonban a reggel nem úgy kezdődött, ahogy az lenni szokott. Fejfájásra és hasfájásra ébredtem, reggelizni sem tudtam, mert már hányingerem is volt. Az autóban az úton még rosszabbul lettem. Alig vártam, hogy odaérjünk. Legelőször az volt a kérésem, keressünk egy gyógyszertárat. Aztán kézzel-lábbal elmagyaráztuk mi a bajom, majd megfelelő gyógyszert kaptam. Napsütéses időben ültem a főtéren a szökőkútnál mígnem kezdtem jobban lenni. Egyre többet láttam a tér látnivalóiból, megcsodáltam az ódon épületeket, a francia és a japán nagykövetségeket, kávéházakat. Valamennyi utca érdeklődő turistáktól volt zajos. Már én is felvettem a tempót, elővettem telefonomat, s már örömmel fényképeztem a nevezetességeket, fotózkodtam a híres szobrokkal. Barátnőm édesanyja még idegenvezetőnek is fellépett, és megismertette velünk a Szent Márton dómot, a koronázási templomot, melyet nagy figyelemmel jártam körbe. Végigsétáltunk a Duna-korzón, majd a pozsonyi várba is felmentünk. Már híre-hamva sem se volt a rosszullétemnek, a kirándulás minden percét élveztem, csupán a sok látnivaló maradt meg emlékül. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt.
     Legközelebb is szeretnék eljutni Pozsonyba, még többet látni ebből a lenyűgöző kis paradicsomból.

  A könyvmoly lány