Babits Mihály a Nyugat nagy nemzedékének egyik legjelentősebb és legsokoldalúbb életművét alkotta meg. Korai lírája az esztétizáló modernség gondolati költészetének kiemelkedő példája.

1883: született Szekszárdon
1889-1901: iskolái Budapesten, majd Pécsett
1908: Nyugat című folyóirat egyik vezéralakja
1921: házassága Tanner Ilonával
1929-33: Móriczcal a Nyugat szerkesztője, főszerkesztője
1940: Olasz állami kitüntetés a Dante fordításáért, az MTA tagja
1941: halála Budapesten

Verseskötete: Levelek Irisz koszorújából (1909)
A kötet a szecesszió, az impresszionizmus, és a szimbolizmus stílusjegyeit tartalmazza.
Versei: - In Horatium
            - A lírikus epilógja
            - Fekete ország
            - Messze… messze…
Második verseskötete: Herceg, hátha megjött a tél is! (1911)
Verse:  Esti kérdés
Harmadik verseskötete: Recitativ (1916)
 Verse: Húsvét előtt
A prófétaszerep megjelenése és megerősödése:
- Mint különös hírmondó (1930)
A szenvedés és halál versei:
- Ősz és tavasz között (1936)
- Balázsolás (1937)
A próféta szerepköre:
Jónás könyve (1938)
Jónás imája (1939)
In Horatium (1904)
Strófákra tagolt, az első 4 sor idézetet tartalmaz /Horatius ódája/. Antik utalások vannak benne, a sötét szín és a világosság ellentéte jelenik meg ( dialektika). Ez a vers az örök körforgás szimbóluma.

Cigány a siralomházban (1926)
A közösség iránt érzett szánalom, az emberi együttérzés közelítette  a városi szegények szenvedése felé, mások fájdalmát megértő költeménye. Ez egy ars poetica. A költői lét küzdelmét fejezi ki.
Témája: saját pályájának tanulsága, értelmezése, költészetének összegzése.
Szerkezet: 2 fő része van
1-3.vsz: babitsi költészet egy-egy korszaka (hajdan, később, de ma)
4-6vsz.: pesszimista hang a jelenről. Ebben a világban még a költészet létjogosultsága is megkérdőjelezhető.
Formai jellemzője: allegórikus képek (cigány=költő, siralomház= halálra ítélt utolsó szenvedési helye)
Cím: halálközelséget sugalló kép, a vers egészének alap hangulatát meghatározza. Hasonlatra, metaforára épül.
Jónás könyve (1938)
 Súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak beszélgető füzeteivel tartotta kapcsolatát a külvilággal. 1938-ban jelent meg. A Jónás könyve egy prófétikus vers. Ez egy bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, elbeszélő keretbe foglalt nagyszabású lírai önvallomás is. A költő kívülről szemléli önmagát, s önarcképét E/3 Jónás személyében festette meg, mindenben azonosította önmagát műve főszereplőjével. A kezdetben a gyáva Jónás semmi áron nem akar Ninivébe menni, mert utálja a prófétaságot, menekül az Úr parancsa, lelkiismeretének szava elől. Egy békés szigetre vágyott, ahol magány és békesség veszi körül, egy magányos erdő szélén akart rejtőzködni. Komikus és szánalmas figura lenn a hajófenéken, meggyötörten és elcsigázva a tengeri vihartól; groteszk alak, amint a cet gyomrának bűzös sötétjében üvölt és vonyít az ő Istenéhez; nevetségesnek, esetlennek mutatja be a költő Ninivében is. A korábban félénk, félszeg Jónás most önmagát is túlkiabálva, kérhetetlenül, kevélyen igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad; az árusok kinevetik; a mímesek terén az asszonyok kicsúfolják. Babits verseinek története csaknem végig híven követi a bibliai elbeszélést. ( Biblia: hallgatnak a próféta szavára, a király rendeli el, hogy böjtöljenek+bűnbánat). A babitsi Jónás könyvében gúnyos közöny fogadja a próféta fenyegető jóslatát, s ezért indokoltabbnak tűnik Jónás keserű kifakadása az Úr ellen. A szörnyű látomás nem teljesedik be: az Úr mégsem pusztítja el Ninivét, s ebben a befejézsben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei (talán) túl fogják élni a megáradt gonoszságot.
A Jónás imája (1939) a Jónás könyve után íródott, mely szerint Babits az Úr engedetlen alakjában önportrét rajzol meg. A vers a nyelvet, a költői beszédet teszi a létezés alapjává
Végső tanulsága: a próféta nem menekülhet kötelessége elől, semmiképpen sem hallgathat, ha szólnia kell: mert vétkesek közt cinkos, aki néma.”