Madách Imre: Az ember tragédiája

Madách Imre (1823-1864)

Jelentősége: A lét egyetemes nagy kérdéseire keresi a választ:
- Miben áll az ember döntési szabadsága?
- Mi a célja az embernek?
- Miként határozható meg az ember helye a világban?
Született: ­­1823; Alsó-Sztregova
Iskolái: - váci piarista gimnázium
            - pesti egyetem filozófia tanfolyam; jogi kar
Barátsága: Szontagh Pállal-Lucifer alakja
Felesége: Fráter Erzsébet (1845)
1859 febr. - 1860 márc.- Az ember tragédiája - elküldi Arany Jánosnak – silány Faust utánzatnak nézi,félreteszi,később újból elolvassa, majd segítségét felajánlja
Kisfaludy Társaság pályázatában jelenik meg 1862-ben
Halála: 1864

Műfaj: Az ember tragédiája párbeszédes formában megírt, filozófiai tartalmú mű. 15 színből áll, az első három és a 15. szín keretszínek, a többi pedig a történelmi színek.
A történelmi színek alapkonfliktusa az Ádám által képviselt eszmék és az eszméket tagadó, kor közötti összefüggés. Mindig megfogalmazódik egy új eszme, de később csalódottan kényszerül elfordulni, de csalódása mindig egy új eszme kiindulópontjává válik. A csalódás átmegy bizakodásba vagy a bizakodás csalódásba ( tézis-antitézis követi egymást).

Szerkezete:

Az első három színben a cselekmény expozícióját kapjuk. Az I. szín a biblia teremtés befejező részét mutatja be, az Úr és Lucifer viszályát a világ megteremtéséről. Lucifer átkozza és ellentmond az Úrnak ezért ő száműzi Lucifert a földre. A II. színben megjelenik az első emberpár, Ádám és Éva, akik teljes harmóniában élnek a Paradicsomban. Azonban Ádám Lucifer szavainak hatására szeretne saját lábára állni, enged a csábításnak és Évával együtt esznek a tiltott gyümölcsből, így az Úr kiűzi őket a Paradicsomból. A III. színben Lucifer álmot bocsát Ádámra, és megmutatja neki az emberiség sorsát.

A IV. szín helye Egyiptom, ahol Ádám fáraó, övé minden hatalom és dicsőség, de mégis boldogtalan. Melléemeli Évát, a rabszolganőt, aki megtanítja a szerelem érzésére és az elnyomottak szenvedésére. Új eszmét talál Ádám, a demokráciát.

Az V. szín Athénban játszódik. Itt a szabadság és a testvériség elve kioltja egymást, a tömeg a demagógok hatása alá kerül, és Ádám mint Miltiadész csalódik a demokráciában, a nép ellene fordul, így ő a hedonizmusba menekül.

A VI. színben Rómában járunk, ahol Ádám kiábrándulva az eszméből az élvezetek világába menekül. A hedonizmus azonban zsákutcába torkollik. A boldogságra Éva emlékezteti, felidézve a Paradicsomi életet. A tehetetlenségből Péter apostol megjelenése lendíti ki, az új eszme a kereszténység, ahol a szeretet és a testvériség elve érvényesül mely föloldhatja a szabadság és az egyenlőség antitézisét.

A VII. szín Konstantinápoly, ahol dogmatikai viták takarják el a szeretet gyakorlatát. A vallási háborúkba torkolló keresztény vallás ellehetetleníti az egyéni boldogságot, megjelenik a gyűlölet és a meg nem értés jelképe.

A VIII. szín a hanyatló feudalizmus, Prága a központ. Ádám egy ellentmondásos korba kerül, ahol együtt élnek a középkor dogmái és a reneszánsz, valamint a reformáció is. A szín végén Ádám álomba merül.

A IX. szín az,,álom az álomban”. Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalomban, Párizsban ahol az „Egyenlőség, szabadság, testvériség” hármasa érvényesül. Ez a szín nem a csalódás, hanem a bizakodás jelképe, innentől kezdve Ádám nem cselekvő, hanem szemlélő.

A X. szín ismét Prága, Ádám felébred. Itt lehet értelmezni az „álom az álomban” történteket.
Ádám Párizsra visszaemlékezve nem ábrándul ki, egyszerre látja a „bűnt és az erényt”. Madách hitet tesz a 48-as forradalom mellett, egy új eszme, a liberalizmus jelenik meg.

A XI. szín Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmust ( London ). Ádám azt tapasztalja, hogy ez egy új társadalom ahol nincsenek rabszolgák, szabad versenytér nyílt. Eltűnt a költészet, a szépség, a szerelmet is pénzért vásárolják, az erősebb eltiporja a gyengét. Az élet önmagában képtelen szabályozni magát. Jelképesen megjelenik a mű végén a haláltánc. Egyedül Éva az aki túllép a síron, hiszen ő női mivoltában a költészet és az ifjúság  jelképe.

A XII. szín az író jelenéhez viszonyítva a jövőbe mutat. Ádám kezdetben itt is lelkesedik a falanszterben a tudomány célszerűsége uralkodik. Ez elpusztítja az élet szépségeit. Eltűnik a család, tiltják a szerelmeket, az embereket számokkal jelölik. Ádám csalódik és el akar szakadni a földtől.

A XIII. szín a világűr. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled és először a cél és a küzdelem jelenik meg előtte, melyben a küzdelem fontosságát hirdeti.

A XIV. szín az eszkimó világ, ahol a természet győzedelmeskedik az ember felett. Az ember elvesztette emberarcát, a küzdelem a megélhetésért folyik. Az eszmék és a célok eltűnnek.

A XV. szín a Paradicsomon kívüli pálmafás vidéken játszódik. Az álom véget ér, a kiábrándult Ádám az öngyilkosságot fontolgatja, hogy megelőzze az emberiség végzetét. Azonban Éva anyasága megváltoztatja szándékát, Isten útmutatást fogalmaz meg az emberpárnak. A mű zárlata egyetlen egyértelmű üzenete ma is érvényes: ”Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál.”

Stílusa darabos és nehézkes, Arany János stilisztikai javításokat tett a műben. Úgy gondolta, hogy a mű szerkezeti és gondolati felépítése hibátlan, de úgy vélte, verselése és nyelvezete javításra szorul.