Diana222: Ősz

Nézem csak, mi a baj? Ott az erdő tele

Gombával, s ezer szín szép falevél fedi

Gyönyörű talaját, és az eső ered,

Szél kél át, viszi nyárt tova.

Interjú Berzsenyi Dániellel

            Üdvözlöm Magyarország egyik leghíresebb költőjét, akinek művei erkölcsi példaként szolgálnak honfitársai számára. Abból a jeles alkalomból találkozunk itt, a Magyar Tudományos Akadémián, hogy a mai napon a filozófiai osztály hivatalosan is az első vidéki rendes taggá választotta. Berzsenyi Dániel, örülök, hogy elfogadta a felkérést az interjúra. Először is rengeteg ember nevébe szeretnék gratulálni a sikereihez.

            Köszönöm, igazán kedves, és minden magyar testvéremnek köszönet az érdeklődésért, amit a műveim iránt mutattak, és a jókívánságokért is.

            Kérem, beszéljen a hazája iránt érzett aggodalmairól, a műveiben megjelenő erkölcsi ítéletekről, és hogy mi az oka e gondolatok megszületésének.

            Egészen fiatal korom óta érdekel, mi történik és történt abban az országban, ahol élek. Húszéves korom óta írok verseket, de eleinte titkoltam. Igazából arra a megállapításra jutottam tanulmányaim során, illetve családi beszélgetések alkalmával, hogy a dicső múltunk mellett mennyire eltörpül a jelenünk. Az ősi tiszta erkölcsök hőssé tették elődeinket, de most úgy néz ki, hogy a világ rendje összeomlott. De mint hazafias érzületű ember nem vagyok hajlandó lemondani az országomról.

            Vannak lelki társai, barátai?

            Vannak, de messze, és csak levelezem velük. Magányosnak érzem magam, annak ellenére, hogy van családom. A feleségem Dukai Takács Zsuzsa, őt fiatal leányként nem érdekelték soha a világ történései, az ország helyzete. Ő nem tud velem elmélkedni, így nem lehet ebben lelki társam.

            Melyik stílusirányzat befolyásolja a művészetét?

            Eleinte a klasszicista stílusban írtam, azoknak a normáknak, szabályoknak megfelelve. Példaképeimnek az antik görög-római írókat tekintettem. A magyar Horatiusként is emlegettek, mivel legjobban Horatius művei kerültek közel hozzám. Később a romantika felváltja szép lassan a klasszicizmust, műveimben e két stílusirányzat keveredi, de már egyre jobban hajlok a romantika felé. Mostanában szívesen olvasom ennek a művészeti irányzatnak az angol és német képviselőit, például szoktam olvasni Hoffmann, Novalis, Heine műveket. 

Van olyan műve, ami valami okból emlékezetes, vagy kedves az ön számára?

Talán a „Levéltöredék barátnémhoz” című elégia. Valójában a vers nem egy töredék, hanem teljesen zárt egész. A falusi elvonultságom, lelki társtalanságom, egész életem szomorúságát festi le, ezért létösszegző versnek is szokták nevezni. A szüret-esti magányt valósan mutatja be helyzetképe. Lefestem azt az estét, hogy a vén diófa alatt tüzet raktam, egyedül ülök ott, mint mindig, a családom már alszik. Ahogy a parázsba nézek, megindul az ábrándozásom. Elszabadulok a szürke világtól, és az elmúlt ifjúságomról álmodozok.

Szóval, végső soron elégedett a költői pályájával?

Igen, úgy érzem, verses formában elmondtam az embereknek, amit akartam.