A véleményemet fejtem ki arról, hogy az álszentség a mai világban, vagy csak a felvilágosodás korában volt jellemző.

Az én érvelésem szerint napjainkban jellemzőbbek az álszent emberek, akik a maguk cselekedeteit jobbnak, kiválóbbnak tünteti fel másokénál, és nincsenek tisztában a saját hibáikkal, a jót mutatatják magukról.

A felvilágosodás korábban még nem volt ennyire jellemző a képmutató ember. Ebben a korban a tudás volt a középpontban, céljuk volt, hogy a tudatlanság megszűnjön, és minden jóra forduljon. Az álszentség a felvilágosodás korában inkább a hitvallásban volt érzékelhető, míg napjainkban mindennapos a politikában és a munkahelyeken egyaránt.

A környezetemben is tapasztalható ez a tulajdonság. Azt vettem észre, hogy a mindennapi életemben is vannak ilyen emberek. Sok az álszent ember, aki nem képes szembenézni a világgal. A médiában és az interneten is érzékelhető, hogy nagyon sok ember úgy akar sikert elérni, hogy magát jónak tartja, és a hibáit nem veszi észre. Ez sok esetben felháborodást kelthet a másokban.

Véleményem szerint nem csak Moliére idejében volt álszent viselkedés, hanem a mai világban is jellemző tulajdonsága az embereknek. Csak most a sikeresség és az elismerés miatt elterjedtebb. Moliére célja az emberek hibáinak megjavítása volt. A lelkükben élő butaság és gonoszság ellen küzdeni emberi kötelesség.