Moliére úgy gondolkozik, mint bármely tisztességes ember. Nem csoda, hogy elítéli azt a bűnt, ami körülveszi. Én egyet értek vele: ilyen emberekkel van tele a Föld. Ezért az érveim természetesen Tartuffe ellen fognak szólni. Az álszentség nem csak a felvilágosodás korára jellemző, hanem egyidejű az emberiséggel.

                Moliére komédiájában hamar lelepleződik a csaló, majdnem mindenki szemében, de akinek a legfontosabb lenne észrevenni, nem látja a valóságot. Tartuffe, azért Orgont célozta meg, mert ő a ház ura, övé minden jog. Ma is sokszor előfordul, hogy valaki nem szerelemből, hanem anyagi késztetésből házasodik. Így szeretne könnyen nagy vagyonra szert tenni, ehhez álszent viselkedésével megtéveszti az áldozatát. A behízelgő csalók szintén jelen vannak napjainkban. Előszeretettel vernek át időseket, hamis személyazonosságot használva. Például bemutatkozhatnak biztosítási ügynökkén, unokaként, így kicsalva a pénzt. Tartuffe Orgon feleségét, Elmirát is meg akarja szerezni. A nőt bűnbe akarja csábítani, hogy csalja meg a férjét vele. Tartuffe lelkiismeret furdalás nélkül udvarol, de éppen ebbe bukik bele. A munkahelyi előre lépéshez is használják a hamis személyiséget. Az egyén saját magát olyan tulajdonságokkal teszi tökéletessé, amivel megszerzi az áhított pozíciót.

                Nagyon jó, hogy ennek a műnek "happy and" lett a vége, a jó megmenekült a szerencsétlenségtől, a gonosz megkapta megérdemelt büntetését. Jó lenne, ha az életben is így lenne, de sajnos tudjuk, hogy nem mindig a jók győznek.