Interjú Villon-nal

- Jó napot kívánok, kedves Villon Úr! Patrikstar vagyok a Bors magazin újságírója és interjút szeretnék magával készíteni, ha megengedi!

- Jó napot! Persze csak nyugodtan kérdezzen bármiről!

- Rendben. Szóval meséljen nekünk az eddigi életéről. Ez alatt azt értem, hogy hol született, mikor, családjáról beszéljen nekünk, valamint arról, mit csinált eddig. -

Nos, 1431-ben születtem Párizsban. Anyai nagybátyám nevelt, aki jómódú paptanár és jogtudós Párizsban. 1452-ben megisteri címet szereztem a Sorbonne-on.

- Mi az a megisteri cím? -

Alacsonyabb fokozatú oklevél. Eléggé zűrös az életem. Pár éve a „Kagylósok” bandájába voltam, és többször is börtönbe zártak lopások és betörések miatt.

- Milyen volt a „Kagylósoknál” lenni?

- Huh, hát az az igazság, hogy még erre én magam se tudom a választ. Voltak jó pillanataink együtt. Jó volt, amikor Santiago de Compostela-i zarándokoknak adtuk ki magunkat. Mennyit nevettünk Istenem!

- Eltudná mesélni az egyik vicces történetüket?

- Persze! Éppen mentünk kirabolni a Navarre Kollégiumot, amikor az egyik társunk, nevet nem mondok, ne haragudjon, szóval az a bizonyos társunknak pont akkor kellett elmesélnie mi is történt vele. Nagyon vicces volt. A társunk egyik nap elment egy kocsmába, ahol pár barátjával iszogatott. Egyszer csak úgy döntöttek elmennek futni. El is indultak, ám a barátunk egy kör után, már mondta, hogy ő nem bírja, ő ott helyben fog szívrohamot kapni. Ezen kuncogtunk egy kicsit. De amit utána mesélt, hát az valami hihetetlen volt, a futás után hírtelen kijózanodott. Senki nem tudja, hogyan, de nem érdekes. Elindult vissza a „Kagylósok” rejtekhelyére. Mindenki aludt elmondása szerint, és ő úgy döntött, hogy készít magának enni valót. Szépen neki állt, de valami annyira lekötötte a figyelmét, hogy az étel elkezdett égni és majdnem felgyújtotta a konyhát. De ahogy elmesélte, ahogyan gesztikulált, próbáltuk visszafojtani a nevetésünket, nehogy lebukjunk.

- Te jó ég! Rengeteg élménye lehet biztos, de nincs időnk sajnos végig hallgatni. Milyen bűncselekményei voltak?

- Nem szívesen dicsekszek ezzel. Nos, önvédelemből leszúrtam egy részeg papot, utána menekülnöm kellett. Visszatérésemkor egy másik banda tagjaival kifosztottuk a teológiai fakultás pénzes ládáját. Ez miatt megint bujdosnom kellett. És most itt vagyok.

- Izgalmas egy élete volt eddig, megkell hagyni!

- Nekem mondja? Nem vagyok rá büszke, de vonzott a veszély! Hajtott a kíváncsiság! Megboldogult édesanyám biztos nem büszke rám. Biztos kétszer is megfordult a sírjában. De ne is beszéljünk róla. Más kérdése van esetleg?

- Persze, meséljen a költészetéről! Mit érez akkor, amikor ír egy verset?

- Balladákat szeretek írni, egy-két versszakos kis verseket, de a legismertebb művem a Testamentum, ami több versből tevődik össze egy nagy művé. Hogy mit érzek? Mintha teljesen átszellemülnék. Csak a versírásra koncentrálok és sokkal jobb kedvre derülök tőle.

- Hogy élte meg a Testamentum megírását?

- Nagyon nehezen! Rengeteg időmbe telt. Volt olyan, hogy éjszakákon át írtam egy verset. A haláltánc tartott a legeslegtöbb időmbe. De megérte! Voltak, akik szimplán bolondnak neveztek ez miatt, de nem érdekelt. Ha jön az ihlet, akkor írni kell.

- Ejha! Ezt még egy költő sem mondta! Na de, ennyi fért az időnkbe nagyon szépen köszönöm az interjút! Remélem máskor is lesz időnk egy újabb beszélgetésre.

- Nagyon szívesen! Azt én is remélem!

Álmomban láttalak

Mond, merre menjek utamon, hogy hozzád elérjek?

Merre van a kerted, házad, hogy oda betérjek?

Láttam az éjjel sugárzó arcodat álmomban

Kértelek téged, hadd öleljelek át mámorban.

Nem szóltál hozzám, csak néztél rám meredten

Szemedben villámok cikáztak keresztben.

Riadtan ébredtem, ziláltam veszetten

Mellkasomban szívem dobogott kegyetlen.

AJÁNLÁS:

Ti szerelmes lelkek, ha olvassátok e verset

Emlékezzetek arra, ki e sorokat írta.

Szerelemről szólnak a rímek sorban

Szerelemről, mely a szívemben ott van.

Ballada a hajdan való idők szép asszonyairól

Mondd hol van és melyik országban él Giorgia, a híres olasz csoda?

S Ariana Grande hol, ki kisebb mindenkinél.

Hol van Tove Lo, kis unokahúga?

Hol van Era Istrefi, a zengő és dicső

kit hallgatott a csermely, esti folyó, mert itt különb nem élt földi nő?...

Hová lett az áprilisi hó?

Hanna Montana, az álruhás leány hol,

kiért Alan Walker életet cserélt,

s aztán csupán szerelméért lakol,

klastromba buj, csuhába, mint herélt?

Hol a királyné most, ki Basshuntert egy durva zsákba

varrva a síró Csertába dobta, a folyás iránt…?

Hová lett az áprilisi hó?

Hol Bebe Rexha királyné, e liliom,

ki énekelt-dalolt – mint egy szirén,

Nagylábú Britney Spears és még milliom,

Beyoncé, Narnia úrnője és INNA, Jennifer Lopez hol,

kit Zalaegerszegi hitszegők égettek el,

hol az angyali-jó: Boldogságos Patriksztar, jaj hol vannak ők…?

Hová lett az áprilisi hó!

Ajánlás

9/E ne kérdezd sem most, sem utóbb,

hol vannak ők, nem kell itt semmi szó,

hisz ez utolsó sorból megtudod:

hová lett az áprilisi hó!

Reflexió

Ez a feladat nehéz is volt, meg nem is. Voltak könnyebb részek, mint például a képgyűjtés, de voltak nehezebbek is, például a versírás. Habár sokszor éreztem azt, hogy vége, nem csinálom meg. Kapjak egyest, nem érdekel, de anyukám ezt nem engedte meg. Jól is tette, hogy unszolt arra, menjek és csináljam meg, mert ez nagyon jó lesz. Első ránézésre mindent mondtam volna rá, csak azt nem, hogy jó.

Az interjú. Ez a feladat tetszett a legjobban. Mert itt azt írhattam, amit csak akartam. Saját kútfőből találhattam ki dolgokat Villonról és az életéről. Bár egy egész délutánomba telt mire megcsináltam, de attól még tetszett.

Versírás. Na, ez volt az a pont, amikor azt mondtam itt a vége. Hagyjuk az egészet. Nem vagyok költő, hogy ilyeneket írjak. De végül anya segítségével megírtam.  Az átírás ennél sokkal egyszerűbb volt, és még jó is lett.

A képgyűjtés kemény 5 percembe telt, de legalább találtam egypár jót.

Végül a rajz. Sokat gondolkodtam rajta, mit rajzoljak, valami olyant kéne, amit biztos senki sem fog lerajzolni. Végül Szent Margit legendájából választottam, azt a részletet, mikor Margitnak kimegy a válla. Szerintem kicsit fura lett a rajz, de azért remélem, tetszeni fog a Tanár Úrnak.

Az egész feladatról az a véleményem, hogy jó volt. Nem unatkoztam és egy-két ősz hajszállal gazdagabb lettem.