A Mindenki című Oscar-díjas film egy helytelen gyermeknevelési módszer bemutatásával világít rá arra, hogy a valóságban nem lehet azzal sikereket elérni, hogy a gyermekeket megkülönböztetés éri.

A film kulcskérdése és egyben fő dilemmája, hogy a gyerekeken keresztül bemutatott társadalom hagyja-e, hogy a cél érdekében minden egyes olyan ember, aki akár kicsivel is, de hátráltatja a sikert, elfogadja-e, hogy ő kevesebb, mint a többiek, vagy mindenki szembe megy a társadalom elvárásaival.

Az én választásom a fenti dilemmával kapcsolatban az, hogy a tanárnőnek mindenképpen hagyni a kellett volna azokat is, akiknek nem olyan jó a hangjuk, mint a többieknek. A gyermekeket nem szabad és nem is lehet érzelmileg zsarolni. Ez ugyanis gátolja a szellemi fejlődésüket, és a későbbiekben komoly önértékelési problémáik lehetnek.

Másodsorban a verseny megnyerésének érdekében nem lehet aljas módon elhitetni a gyerekekkel, hogy az teljesen rendben van, ha tátognak. Ezzel csak azt lehet elérni, hogy a gyermek úgy érzi, nem a közösség tagja, és kevesebbre tartja magát, mint a többiek.

Az utolsó érvem az, hogy a tanárnőnek nem az a feladata, hogy mindent félresöpörve a verseny megnyerésére koncentráljon, hanem, hogy egy igazi szerethető közösséget építsen a gyermekek segítségével.

Tulipán