A Mindenki című Oscar-díjas film az iskolás gyerekeken és egy sikeres kóruson keresztül mutat be egy rossz nevelési módszert. Az ellentét következtében a gyermekek és a kórus vezetője között konfliktus alakul ki.

Véleményem szerint a tanárnő módszere helytelen a gyerekekre nézve. Ők azért jelentkeztek a kórusba, mert szeretnek énekelni, és élvezik, amit csinálnak. Viszont Erika néni nem hagyja, hogy kibontakozzanak.

Sajnos nem lehet mindenkinek jó hangja, de a szorgalom és az akarat sokkal többet ér, mint az adottságok. A tanárnőnek az lenne a dolga, hogy fejlessze és bíztassa a gyerekeket. Ehelyett elveszi a lehetőséget tőlük, és csak a győzelemre törekszik.

A diákokat arra kéne tanítani, hogy a versenyeken a legfontosabb a részvétel. Ezzel a felfogással kevesebb kudarc éri őket az életben, mintha mindig a siker lebegne a szemük előtt. A közös élmények, tapasztalatok sokkal fontosabbak a gyerekeknek, mint a nyeremény. Akár a szülőknek, akár a tanároknak vagy edzőknek erősíteni kéne a gyerekeket, segítséget nyújtani, bátorítani, bíztatni és legfőképpen bizalmat szavazni nekik.

A nevelőknek a gyermeket kell előtérbe helyezni, nem saját magukat. Nem a saját sikerük a legfontosabb, hanem a gyerekeké, az pedig leginkább úgy nyilvánul meg, ha minél kiegyensúlyozottabb embert faragnak a gyermekből. Az ő sikerük az, ha ezt teljesítik.

Összegezve tehát, úgy gondolom, hogy a film egy nagyon fontos témát dolgoz fel. A tanárnő elveit nem tartom megfelelőnek és remélem, hogy ezt a rendszert már minél kevesebben alkalmazzák az iskolákban.