A kisfilm egy lányról szól, aki új iskolába kerül, és szeret énekelni, ezért beáll az iskolakórusba. A tanárnő azt mondja neki, hogy csak tátogjon, mert ”nem elég jó”. A kislány később ezt elmondja a barátnőjének.

Szerintem a tanárnő nem tette jól, hogy több gyereket is arra kért, hogy tátogjanak. Nem az fontos, hogy milyen versenyen nyernek vagy milyenen nem, hanem hogy jól érezzék magukat, miközben énekelnek.

Persze az iskolának jó, hogy szép eredményeket hoznak a gyerekek egy-egy versenyről, de a tanárnő akkor se zsarolhatja a gyerekeket se érzelmileg, se sehogyan. A filmben lévő problémára nincs jó megoldás. Az sem lenne jó, ha pár gyereket kihagynának a kórusból, de az sem, hogy az énekelni nem tudó gyerekeket arra kéri, hogy tátogjanak. A pedagógus lélekromboló úgymond, megmutatja, hogy a négy fal között hogyan lehet jobban kihasználni a fölérendelt helyzetet.

A gyerekek viszont fellázadtak abban a helyzetben, amit nem tartottak igazságosnak, de itt sem lehet megmondani, hogy mennyire van igazuk.