A Mindenki egy fantasztikus Oscar-díjas film, mely ritka dicsőség hazánkban. Személyes véleményem szerint teljes mértékben megérdemelte; mivel olyan problémákkal foglalkozik, amik fontosak.

A film inkább a kommunizmusra jellemző versenyszellemű, teljesítményelvű oktatást mutatja be. Bár ez mai oktatási rendszerünkbe is megmutatkozik. Maga az alkotás egy kórust mutat be, melyben tanárnőjük kérésére sokan tátognak. Hogy miért? Mert nincs annyira jó hangjuk, és a kórusvezető szerint rontanának a versenyeredményen. Itt mutatkozik meg a tipikus oktatási elv, amit az imént említettem.

Ez a gyerekek személyiségére nézve igen rossz. Milyen ember lesz egy olyan gyermekből, akivel elhitetik, hogy nem elég jó valamihez? Szorongó, bánatos, megfelelési kényszeres lesz; aki nem találja helyét a világban. Mostani rendszerünkben is beledobjuk egy tengerbe a diákokat, és ússzanak ki, ha tudnak. És ha valaki nem tud úszni? Attól még lehet kiváló intelligenciával rendelkező, okos gyerek. Az iskolának jobban kéne alkalmazkodnia a gyermekekhez és nem teljesíthetetlen tantervek végrehajtására törekedni.

Ezért részesítem előnybe az egészséges ember nevelését. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz az ember, ha magához mérten tudja teljesíteni a legjobbat, és nem kell versengenie például az ötösért kémiából, amikor az éppen nem az erősége. Nem kellene teljes mértékben felesleges tananyagot bemagolni. Persze a műveltség és a tanulás nagyon fontos, de lássuk be, van jó pár igen jelentéktelen dolog a tantervben. Egészséges embert csak úgy tudunk nevelni, ha erőségeit kihangsúlyozzuk, és nem gyengeségeiért egzecíroztatjuk. És itt említeném Albert Einstein mondatát, ami így hangzik: „Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abba a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye.” Tökéletes megfogalmazása annak, amit üzenni szeretnék. Nagyon fontos, hogy a környezet is biztonságot nyújtó legyen, szóval, hogy a tanárok és diákok jól kijöjjenek és bizalommal legyenek egymás felé. Ezt csak közös élményekkel és egy teljesen más rendszerrel érhetjük el.

Remélem, hogy az én gyerekeim már egy jobb oktatási rendszerben fognak felnőni, amelyben boldog emberek lesznek, és nem kétségekkel teliek.

Hona