Naponta találkozunk életünkben a versengéssel. Mindig a legjobb formánkat kellene mutatatni, a legjobb teljesítményt kell elérnünk az élet minden területén. Az oktatásban is lehet képviselni a versenyszellemű tanítást, de ha egészséges embert szeretnénk nevelni a közösségnek, akkor a közös élményeken keresztül is megadhatja ezt az oktatás a tanulóknak.

Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje jól bemutatja a teljesítményelvű oktatás előnyeit és hátrányait is. A gyerekekben jó, ha megvan az egészséges versengés tulajdonsága, hiszen tudják: ha ők a legjobbak, nagy jutalom, elismerés jár teljesítményükért. A filmben szereplő énekkórus tagjai is a közösségért, de leginkább a nyereményért mindent megtesznek.

Az őket tanító tanárnőnek elhiszik a gyerekek a közösség érdeke miatt, hogy nem kell mindenkinek hangosan énekelni, hiszen nem rendelkezik mindenki tökéletes énekhanggal, ezért ha ők is énekelnek, nem biztos a nyeremény. A tátikázó gyermekek szomorúvá, szorongókká válhatnak. A közös fellépések jó élményei, emlékei őket is elkísérik, mégis titokban kell tartaniuk, hogy ők nem olyan jók, mint tehetségesebb társaik. Ez a "mindent a legjobb eredményért elv" egy kevésbé tehetséges, ám szorgalmas, a tátikázó helyzetet elfogadó tanulónak lelki sérüléseket okozhat. Egészséges embert úgy lehet nevelni a szorgalmas gyermekből, ha megtanítják őt is énekelni, gyakorol vele a tanár, egyéni fejlesztésére dolgoz ki egy módszert, mellyel jó eredményt érhet el. Ha nem kerül mindig háttérbe a tanuló, elismerik az ő jó képességeit is, boldogabb lesz a közösségben, és eredményesebb is lesz.

Én nyolcéves voltam, amikor egy néptánc csapat tagja lettem. Tőlem csak idősebb táncosokkal táncoltam, a tanáromtól és társaimtól is sokat tanulhattam. Sokszor gyengébbnek éreztem magam az idősebbekhez képest, de ez csak erőt adott ahhoz, hogy olyan jó legyek, mint ők. Néptánc egyesületként korosztályunkban mi is versenyeztünk megyei, területi szinteken.

Számomra sokszor voltak fárasztóak az esti próbák, a verseny előtti készülődések, mégis szívesen voltam jelen a csapatban. Képességeimnek megfelelően örömmel vettem részt a döntőkön, és én is magaménak éreztem mindenkivel együtt az arany minősítéseket. Jól esett a bátorító szó, a hatalmas taps hangja a meghajoláskor, társaimmal együtt örültünk. Már nem táncol együtt a régi csapatunk (különböző korosztályunk feladatai miatt), de ha találkozunk táncos rendezvényeken, az együtt átélt élmények újra összehoznak minket, és mi is szívesen táncra perdülünk egymással és a fiatalabb táncosokkal is.

            Közös pozitív élményekkel egy közösségben nem érzi egyedül magát az ember, és ez az egészséges szellemi fejlődéshez vezet. Jó teljesítményeket csapatban is boldogan lehet elérni. A kudarcokat is könnyebb elfogadni közösen. Ezzel a fajta nevelési elvvel értek egyet én is.

Arany Anna