„Carpe diem!” Ez a mondat, melynek jelentése, hogy élj a mának, Horatius tollából ered. Minden korszakban más-más értelmezése volt ennek a szóösszetételnek. Ebben a fogalmazásban a modern kori értelmezése lesz olvasható, személyes gondolatokkal.

            Sokszor halljuk különböző helyekről, hogy ne a múlttal, ne a jövővel foglalkozzunk, csak a jelennel, éljünk a mának, éljük meg a pillanatot. Ezt elképzelni mind szép és jó is. De ha egész életünkben csak a mára koncentrálunk, akkor nem lesz belőlünk semmi, hacsak nem ér minket valami nagy-nagy szerencse.

            Célokat kell magunk elé kitűznünk. Ezek lehetnek többfélék. Évekre előtekintők, vagy csak délutánunk tervezése. Viszont azt is mindig számításba kell venni, hogy a dolgok máshogy is elsülhetnek. Sokszor elterveztem már én is, hogy miután hazaviszem öcsémet a suliból, elmegyek vele sétálni, mert jó idő van, de ez sajnos nem szokott sikerülni, mivel otthonra hétközben is rengeteg házit kapnak, ami megoldásra vár. Vannak olyan elképzeléseink, amik viszont sikerülnek, én már ötödikes koromban eldöntöttem, hogy a Deákban szeretnék majd továbbtanulni, és szerencsére sikerült is.

            Az a kijelentés sem kap nagy igazságalapot, hogy a múlttal ne foglalkozzunk. Hiszen hibáinkat, amikből tanulhatunk, nem a jelenben és nem is a jövőben követjük el, hanem a múltban. Emellett múltunkból a jó emlékeket felidézni is remek dolog. Persze a rossz cselekedeteinket, döntéseinket sem kell elfeledni.

            A „Carpe diem!” életfelfogás sokféle változást hozhat életünkbe. A módosulások lehetnek pozitív és negatív jellegűek is.

            „Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És mikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább… Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.” - Alkyoni Papadaki

Platina Senon