Manapság sokat halljuk, hogy „élj a mának”. Ne gondolj a múltra, a jövőre, hanem csak a jelenre. Örüljünk a mának, és csak habzsoljuk ezt a pillanatot.

Ne csak a jónak örüljünk, hanem a rossznak is, mivel abból tanulunk. Az életünk csupa tanulás. Mindig ott motoszkál bennem, hogy „mi lesz, ha...” De rájöttem arra, hogy tényleg a jelent kell élni, és arra figyelni, ami van. El kell engedni a görcsölést. A sóhajokat, hogy „bárcsak olyan lenne, mint régen...” Nem. Már sosem lesz olyan. De nem is baj, hiszen most jó! És így egészen másképp tekintek előre is.

Ne a múltra figyeljünk, hanem a jelenre. Örüljünk annak, hogy itt vagyunk, és mindenki élheti a saját életét. Az élet egy puzzle, ami apró darabokból áll össze. Sokat halljuk azt, hogy amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra. De persze vannak pillanatok, amikor ez nem jön össze. Rég az régen volt, a jövő soká lesz, a jelen pedig most van. Éljünk a jelennek, a múltat csak képek idézik fel, a jövő pedig előtted áll. Csak egy életünk van, úgyhogy annak élünk. A jelen a miénk, és ez több, mint ami sokaknak egész életükben jut. Eddig megtanultam: az élet egy ajándék, és ne pocsékoljuk el az időt a rosszal. Minden napnak a legjobb pillanatát jegyezzük meg, és a jövőben csak ezekre emlékezzünk.

„A mának élni olyan, mint egy drótkötélen egyensúlyozni. Mindenképpen leesel, de gyakorlattal egyre tovább tarthatod meg egyensúlyodat."     /Andrew Matthews/

Valesz