Konfliktusok a világ minden részén vannak. Azért keletkeznek, mert teljesen más világ volt nagyszüleink korában, más a szüleinkében, és teljesen más a mi időnkben. Akármilyen furcsának is tűnik, a nézeteltérések leggyakrabban abból adódnak, hogy szeretjük a másikat, megpróbáljuk megvédeni, gondoskodni róla, és megóvjuk attól, hogy hibákat kövessen el.

Ha három generáció lakik egy lakásban, a középső generáció van a legnehezebb helyzetben. Ő a kapocs a másik kettő között, és mindegyik neki mondja el a sérelmeit. Ha például az unoka szórakozni szeretne menni, akkor a nagymama az anyukának rágja a fülét, hogy kivel, miért, hova megy a gyerek. Mikor a gyerek hazaér, az anyuka rázúdítja az összes aggodalmát, amit eddig a nagymamától hallott, és ez általában konfliktushoz vezethet.

Ilyen konfliktusforrás lehet az is, hogy hogyan öltözik a gyerek, mit eszik, vagy hogyan nevelik, fegyelmezik. A mai korosztály számítógépen, okostelefonon nőtt fel, és nem érti, hogy a szülők miért nem tudják ezeket úgy használni, mint ők. A nagyszülők nem is hallottak ilyenről. Persze vannak olyan anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, akik modernizálódnak és követik a mai kor elvárásait. Mindenkinél máshogyan hat, hogy a nagyszüleink alkalmazkodnak-e a mai világhoz, vagy nem. Valaki örül, hogy ha nagyszülei követik a mai trendeket, van, aki nem nagyon. Én például nem örülnék, ha a nagymamám nyomkodná az okostelefont, de nem is tenné, ahogy ismerem.

Persze nem csak a családban lehetnek konfliktusok, hanem a munkahelyen vagy kisebb közösségben is. Sokszor fordult már elő például, hogy az egyik táncos veszekedett a tánctanárral, de a végén meg tudták beszélni a nézeteltérésüket. Munkahelyen a generációs konfliktusok mögött álltalában szakmai féltékenység áll. Ha a főnök idősebb, leendő utódját látja a beosztottban, és fél, hogy kitúrják a pozíciójából.

Türelemmel, megértéssel felülkerekedhetünk a generációs konfliktusokon.

XY