A második legnagyobb keresztény ünnep, melyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Világszerte december 25-én és 26-án tartják, minden évben. Karácsonyt a szeretet ünnepeként is emlegetik. Az ünnep alkalmából összegyűlik a család egy közös étkezésre, beszélgetésre.

Elmesélem, nekem hogyan telt a karácsonyom. Kezdjük a 23-ával. Délelőtt még vásároltam nagynénémmel a városban. Miután hazaértem, nagymamámmal elkészítettük a süteményeket, amíg anyukám dolgozott. Délután anyukámmal kitakarítottuk a lakást, majd elmentünk Bazitára, meglátogatni a dédimamát. Megbeszéltük vele, hogy 25-én nálunk ebédel, délután majd elmegyünk a lányához, este pedig náluk alszik. Hazafele bementünk a temetőbe. Kivittük a pici, feldíszített műfenyőt, és gyertyát gyújtottunk azokért a szeretteinkért, akik sajnos már nem lehetnek velünk.

Másnap, 24- én, amíg a mama elkészítette az ebédet, addig anyukámmal és az öcsémmel feldíszítetük a karácsonyfánkat. Nekem nem annyira tetszik: szerintem kevés rajt a dísz, szerintük ennyi pont elég rá. Ebéd után megajándékoztuk egymást. Mindenki örült annak, amit kapott, főleg a tesóm, mert ő nem tudta, mit rejtenek a csomagjai. Elalvásig csak azt hajtogatta, hogy nagyon örül a játékoknak, amiket kapott.

25-én délelőtt behoztuk a dédimamát Egerszegre. A közös ebéd után jót beszélgettünk. Elmesélte, hogy az ő idejében minden más volt, mint ma. Délután felmentünk az Ildiékhez. Előkerültek régi fényképek, emlékek, amiken jókat nevettünk. Vacsoráig nosztalgiáztunk.

Karácsony másnapján nagynénémék jöttek hozzánk ebédre. Késő estig beszélgettünk, szórakoztunk, játszottunk.

Ahhoz képest, hogy Karácsony a szeretet ünnepe, sokak csak az ajándékra koncentrálnak. Szerintem pedig a legnagyobb ajándék kézzel nem fogható. Ez pedig a családi összetartás, elfogadás, szeretet. Egyszóval boldogság.

Platina Senon