Homérosz a nagy görög költő az irodalomtörténészek szerint maga is vándorénekes volt, mint Démodokosz, akivel Odüsszeia főhőse Alkinoosz palotájában találkozik. Az irodalomtudósok őt tartják az Iliász, valamint az Odüsszeia szerzőjének is.

A két eposz közül az Iliász készült korábban, amelynek középpontjában a görög hős Akhilleusz barátja Patroklosz elvesztése felett érzett bánata és a bosszúvágy áll. Ez a mű a fiatal Homérosz alkotása, melyben csatajelenetek és a háború eseményeit írja le. Ezzel szemben az Odüsszeiában a hős kalandozásait már érett fejjel meséli el, s körülményeit tárja fel. A két eposz hasonlatos egymáshoz, mindkettő egy-egy rövid időszakot emel ki egy hosszabb eseménysortól. Az Iliász esetében ez a trójai háború tizedik esztendejének ötvenkét napja, míg az Odüsszeia a főhős utazásainak, visszaemlékezésének negyvenegy napját ölelik fel.

Különbség, míg az Iliász egyetlen helyszínen szűk keretek között játszódik, addig Odüsszeusz kalandos útja során számos helyen megfordul. Az előbbi cselekménye könnyen követhető történet, míg az utóbbi több szálon fut és hosszú kitérőt tesz a múlt emlékeibe. Mindkét eposz műnyelven íródott, melyekben jelen van a nyelvjárások stílusjegyei is. Gazdag szó- és mondathalmozásokban, teljes szövegének egy részét azonos sorok teszik ki. Jellemzőjük a bőbeszédűség és a nagy hasonlatok használata. Az Odüsszeiában terjedelmes környezetleírásokat alkalmaz. Versformájuk hexameter. Egyik mű sem népeposz.

A témája görög, nem az őslakosság története, élete elevenedik fel, bár a történelmi trójai hősök is megjelennek benne. Nagy emberismerettel és szeretettel festette le eposzainak alakjait. Mindkét műben jelen vannak az istenek. A szereplők viszonya saját érzelmeikhez míg az Iliászban a lovag, a szeretet, fájdalom, az Odüsszeia alakjaiban a főhős gyakran elpalástolja érzelmeit, sőt kilétüket is. Az eposzok végkicsengésében más, az Iliász a halál eposza, addig az Odüsszeia sorait életigenlést mutatnak.
            Homérosz a világirodalom legismertebb szerzői közé tartozik, eposzaiban kora és társadalmának valóságát, érzéseit, erkölcseit, de mindenekelőtt vallását örökíti meg, s művei méltán maradtak fenn.