2016. augusztus 3-án hajnali 5:00-kor a családommal együtt indultunk egy zalaegerszegi csoporttal a horvátországi nyaralásunkra, ahol anyukám volt az idegenvezető. Sokat buszoztunk, de útközben megálltunk egy hangulatos városkában, megnéztünk egy várat, egy templomot és egy temetőt. Délután megérkeztünk a szálláshelyünkre, ami gyönyörű környezetben volt. Később fürödtünk a tengerben és sétáltunk a parton. Este finom és ízletes vacsorát ettünk, közben sokat beszélgettünk, vicceket meséltünk és nevettünk.
Másnap reggeli után gyalogosan kirándulni mentünk Krk városába, ahol gyönyörködtünk a kilátásban, a kikötőben ringatózó hajókban, a parton elhelyezkedő pálmafákban és a sok-sok virágban. Itt sok utcazenész, macska, kóbor kutya és fagyizó volt. A férfi, aki a fagyit adta, magyarul beszélt hozzánk, és azt is mondta, hogy köszönöm. Viccesnek találtam. Benéztünk egy kisebb tengeri akváriumba is. Nagyon szerettem volna fürödni, így bementem a tengerbe, ami nagyon hideg volt. A testvérem kapott egy nagyon szép kék színű delfines nyakláncot, én pedig egy karkötőt horgonyos szimbólummal. Majd visszafelé egy hosszú, magas hídon mentünk át gyönyörű kilátással. Lementünk a partra, ahol nagyon finom tintahalat ettünk. Ebéd után fürödtünk, frizbiztünk és vízibicikliztünk és közben sokat mókáztunk. Este fáradtan tértünk nyugovóra.
Harmadik nap Omisalj városát néztük meg, nagyon tetszett a szűk utcáival. Ebédként pizzát ettünk kólával. Délután elmentünk sétálni, útközben sok kis házat, és vitorlás hajót láttunk. Testvéremmel sok kagylót, kavicsot és kisebb rákpáncélt szedtünk. Szerintem a legérdekesebb az volt, amikor egy ottani halász megengedte, hogy fotózkodhatunk és megfoghatjuk a hatalmas, frissen fogott polipját. Nagyon furcsa érzés volt hozzáérni. Találkoztunk magyarokkal, akikkel elkezdtünk beszélgetni és össze is barátkoztunk velük. A kishúgom legnagyobb élménye az volt, hogy megfogott egy halat a tengerben. Este nagyon nagy vihar volt, picit féltem is, mert nagyon hangos volt a mennydörgés, és emiatt többször is felébredtem.
Negyedik nap hajóval mentünk Nivjice városába. A hajóskapitány nagyon rendes volt, mert a gyerekeket üdítővel, felnőtteket borral kínálta. Én megkóstoltam mindkettőt, bár az üdítő jobban ízlett. Ott sokat fürödtünk együtt négyen. Anyukámtól kaptam egy szép, fehér kalapot. Ebédidőben beültünk egy pizzériába, de nem volt sok időnk megenni, mert sietnünk kellett a hajóra, így elvittük a pizzát. Sajnos, visszaúton a szél elfújta a mamám papucsát, most is ott úszik az Adriában és hiányol engem. A szállásunkra visszaérve megfogtuk csomagjainkat és vittük a buszhoz, majd hazafelé vettük az irányt.
Lady Mary
