2016. május. 26
Istenem! El sem hiszem, hogy tényleg VIP 5 SOS koncerten voltam ma. Úristenem, erre vártam már mióta. Mióta is? Egy éve. Megfogadtuk a legjobb barátnőmmel, ha törik, ha szakad, mi igen is el fogunk menni, és VIP-t veszünk, így legalább találkozhatunk velük, és nem csak a nézőtérről bámuljuk őket örömkönnytől kisírt szemmel.
Reggel 4-kor keltünk apával, hogy idejébe odaérjünk. Viszonylag hamar elkészülődtem. Öltözékem fő darabja természetesen a 5 Seconds of Summer feliratú fehér banda pólóm volt, amihez egy szakadt fekete farmert és a Vans cipőmet vettem fel, hajamba fehér bandanát kötöttem. (Barátnőmmel, Sárával össze is öltöztünk, mint két iker! Lol.)
Körülbelül fél 6-kor már útra készen ültünk az autóban, várva az indulásra. Út közben akadt néhány problémánk, mint például dugó, vagy éppen defekt. De 3 óra múlva megérkeztünk Ausztriába, ahol is hamarosan a kedvenc bandám fog majd fellépni.
Emlékszem, nagyon izgultam, reszkettem idegességemben. Életem legszebb élménye volt, mivel is valóra vált Sárával az egyik nagy álmunk. Beértünk az arénába, és rögtön elfoglaltuk a helyünket, ami elölről az 5. sorban volt. Egész közel ültünk, ahhoz képest, hogy hány sor sorakozott még mögöttünk. A VIP-soknak 2 órával a kezdés megkezdése előtt ott kellett lenni, mivel mi a hangpróbán és a kérdezz-feleleken is részt vettünk.
Az imént említett dolgok viszonylag hamar lezajlottak. Hatalmas élmény volt őket testközelből látni és "beszélni" velük. Na ja, beszélni az viszonylag durva szó ahhoz, írom inkább úgy, hogy "kommunikáltunk". Mi magyarok vagyunk, ezért értelem szerűen magyarul is beszélünk. De ők ausztrálok, és nem tudják ezt a nyelvet, ezért valahogy megpróbáltunk velük angolul "kommunikálni" kisebb nagyobb sikerrel. A srácok iszonyat aranyosak voltak, nem is olyanok, mint a képeken, azoknál százszor jobbak. Én egyből Ashton karjai közé húzódtam, míg barátnőm Luke-hoz rohant, mikor találkozhattunk velük személyesen.
Kérdezz-feleleken a fiúknak fel lehetett tenni kérdéseket, akik logikus módón válaszoltak rá. Ez a k&f eléggé viccesre sikeredett. Például Michaeltől megkérdezték, hogy tényleg hullik-e a haja, szegény csak idegesen beletúrt a hajába, de mikor keze eltávolodott, a markában pár színes tincs hevert.
Na és akkor megkezdődött a koncert. Egek, egyszerűen valami lélegzetelállító volt. Imádtam... "End up here" című számukkal kezdtek. Mint egy ötéves, úgy énekeltem ordítva a tömeggel együtt. Utána felcsendült "Vapor", "Hey everibody", "Airplane" és még sorolhatnám. Legmeghatóbb szám is megszólalt, ami az "Amnesia" volt. Ez volt az a rész, mikor minden elsötétült, és rajongók százezre tartotta magasba a telefonját, amin a zseblámpát bekapcsolva lengették jobbra és balra a zene ütemére a kezüket.
Koncert végén mind a négy fiú meghajolt, megköszönték nekünk, hogy itt voltunk.
Ash és Calum még dobáltak be a rajongókhoz "értéktárgyakat". A göndör (Ashton) bedobta mind a két dobverőjét, Calum meg az üvegét és a gitárpengetőjét.
Tartottam a kezeimet, hátha lesz olyan mázlim, hogy egyiket elkapom, de sajna nem.
Vettünk pár fivesos-os holmit is a standoknál (poszter, póló, képeslap stb.). Kicsit még elidőztünk Ausztriában, beültünk egy étterembe, ahol régi együttesek dalaik szóltak.
Hazafele semmi akadály nem merült fel, és éjfél körül otthon is voltunk.
Igen, ez egy felbecsülhetetlen nap volt. Minden egyes percét imádtam. Ezt azt hiszem, muszáj volt leírnom ide, hogy ha majd egyszer visszaolvasom ezeket az oldalakat, újra úgy emlékezzek rá, mintha tegnap történt volna.
Mivel ez a nap számomra egy örök emlék marad.
Pingvinlány
