Mint ahogy minden napom, ez is pont ugyanúgy kezdődött. Reggel az idegesítő néni hangjára keltünk és este arra feküdtünk le. Közben történt pár érdekes dolog is, amit mindenféleképpen meg kell osztanom veled.

     Bementünk az iskolába ismét úgy, mint minden reggel, leültünk a helyünkre, és persze a csengő abban a pillanatban meg is szólalt, így beszélgetni sem volt időm. Míg a tanárnő tartotta az órát, én teljesen más világról álmodoztam. Milyen lehetne az ő helyén állni? Ennyi tanulótól nem jön zavarba az ember? Ehhez hasonló gondolataimat a tanárnő szakította meg. Hát persze, hogy engem hívott ki a táblához. Azt sem tudtam, mit kell csinálni, ott égtem 34 ember előtt. Persze nagyon aranyosak voltak és segítettek, de így is kaptam sajnos egy szaktanárit. Ennek ellenére még mindig vonz ez a szakma. Ha tanár leszek, biztos nem ezt fogom tenni, hogy figyeljenek az órámon. Hát nem csodás 8 órát úgy végigülni, hogy előtte nap későn feküdtem le. Persze akkor minden dolog balul sül el. Akkor írunk gondozási és egészségnevelési alapismeretekből, matekból, és persze még a felelés sem maradhat el.

       Így hát kedves naplóm miután leírtam mi történt velem, elbúcsúzok.

Anonymous

2016.10.12