2007. márciusa óta írok blogot. 1500 bejegyzés fölött járok, mikor megmutattam a tartalomjegyzéket az egyik kollégámnak, elsápadt.

A blog egy internetes napló. Nagyon hasznos eszköz: a rohanó és túlzsúfolt közösségi oldalak világában a megpihenés, lelassítás és a célzott tartalomközlés eszköze. És még tanulhatunk is a vezetéséből: tanulunk jobban írni, később talán majd az olvasó fejével gondolkodni.

A blog nyilvános ugyan, de nem uszítunk rá senkit, nem tolakodik a Facebookon több tucat ember képébe: valójában csak az olvassa, aki rákeres. Ez pedig igazán fontos vízválasztó napjainkban.

A tanár szempontjából lényeges, hogy az egyes posztokat meg kell fogalmazni. Leülni, átgondolni, felépíteni, az érzést- élményt- gondolatot átültetni nyelvbe, majd visszaolvasni, korrigálni. Az írás a béke szigete, és egy perc megtorpanás a jól (be)végzett munka illúzióját kínálja. A poszt elkészítése lassú folyamat. (Mindenképpen lassabb, mint elkattintani a telefon kameragombját egy „csücsörítős” szelfiért.) Viszont megtanulunk jobban írni.

Ezt a blogot kettős céllal indítottam. Egyrészt hogy sikerültebb írások feltöltésével kedvet csináljak mindenkinek valami hasonlóhoz. Másrészt hogy később felhasználjuk tanagyagok online tárolására is.

Először normál feladatokat töltenénk fel. Aztán lehetne az osztály életének eseményeiből szemezgetni (gólyaavató?).

És a végén jöhetnének a „tételek”.