Az álszentség egy megjátszott tökéletesség. Az álszent megjátssza tökéletességét, de ezzel mindenki, aki hisz neki, becsapott ember.
Ez a tulajdonság a felvilágosodás kora előtt terjedhetett el, ebben az időszakban a vallásosság mögé rejtőztek az álszent emberek. Napjainkban inkább valamilyen pozíció elérésének érdekében, a ranglétrán való feljebb jutásért, a sikerek eléréséért képesek sokan hazudni, csalni, hogy saját maguk jobb színben tűnjenek fel egy adott helyzetben. Moliere Tartuffe című komédiájában a főszereplő tökéletesen bemutatja, hogy vallásosság pozitív erkölcsi értékeit felhasználva hogyan tud érvényesülni. Tartuffe, mint áruló, azt az elvet vallja, hogy a bűn az a vétkes tett, ami mások előtt kitudódik.
Ez a fajta viselkedési forma az embernek magával és társaival szemben nem példaértékű, célba éréshez sem a megfelelő útirány az álszentség. A megjátszott tökéletesség Moliere korában és napjainkban sem lehetett és lehet elfogadható viselkedési mód. Céljainkat elérhetjük megfelelő tudás használásával tisztességes versenyben. Segítőkész, szorgalmas, pontos munkavégzéssel, szabályok betartásával is lehet érvényesülni. Az erkölcsös viselkedés, cselekedet meghálálja az emberi élet folyamán önmagát. Az egyenes emberi jellem igazán példaértékűnek számít rohanó világunkban.
Arany Anna
