Elmúlás
Múlik már az idő percei s az évek hullanak,
Húzós napjai közt homokóra pereg
Nincs kedvező percek, s csodás pillanat
Most is szökik az idő
Interjú Berzsenyi Dániellel
- Üdvözlöm Önt. Az elő kérdésem az lenne, hogy mondana magáról esetleg pár szót? Hol született, szülei neve és, hogy miről ismert maga?
Jó napot kívánok. Egyházashetyén születtem, 1776. május 7-én.
Édesapám neve Berzsenyi Lajos, édesanyám neve pedig Thulmon Rozália. Néhány fennmaradt versemről lehetek sokak számára ismert, leginkább ódákat és episztolákat írtam.
- Miért tanácsolták el a soproni evangélikus líceumból?
Hát ez egy igen érzékeny pontja életemnek és karrieremnek. Több kisebb-nagyobb hibát követtem el. Például sűrűn ellentmondtam a szokásoknak, de volt olyan is mikor nem jártam be az óráimra. Erre egyáltalán nem vagyok büszke, a diákoknak pedig azt tanácsolom, hogy semmiképp ne vegyenek ez esetben példát rólam.
- Miért ilyen kevés műve maradt fenn?
Igen, valóban kevés művem maradt fenn, de azt tudni kell rólam, hogy eleinte magamnak írtam az íróasztalom fiókjába rejtve, az esetleges kudarc elkerülése érdekében. Aztán mikor Kiss János, gyermekem keresztapja meglátta, hogy írok, azonnal kíváncsivá vált, és jó párat elküldött Kazinczynak, hogy ő elemezze ki. Végül Kazinczy visszajelzése meglepő volt számomra, ugyanis kisebb változtatásokkal jónak találta írásaimat. A kérdésre visszatérve pedig ezért maradt fenn kevesebb írásom mint amennyit írtam, mivel sok az íróasztalom fiókjában maradt, amit az idő múlásával elfeledtem s kidobtam.
- Úgy értesültem, hogy Kölcsey Ferenc viszont éles kritikát fogalmazott meg az ön műveivel kapcsolatban.
Igen valóban, jól értesült. Ezután alábbhagyott az írási vágyam, de mindez már rég történt, úgy hogy már említésre sem érdemes.
- Utolsó kérdésem pedig a jelenre vonatkozik, hogy gondolta e volna, hogy ilyen híres lesz, hogy utcákat, tereket, iskolákat neveznek el magáról?
Nem, álmodni sem mertem volna, hiszen nem a hírnév volt a célom, hanem saját magam szórakoztatása. Igazán nagy megtiszteltetés, hogy iskolák, utcák, terek viselik nevemet.
Köszönöm szépen, hogy válaszolt erre a pár kérdésre és időt szakított rám.
Olvasónapló: Berzsenyi Dániel: Magányosság
A vers keletkezésének idejét pontosan nem tudni, valamikor 1799 után íródott.
Választásom azért erre a versre esett, mivel az összes általam elolvasott Berzsenyi vers közül ennek a témája tetszik a legjobban.
A vers elolvasása előtt, a cím alapján arra gondoltam, hogy a mélabús költő, hogy írja az egyedüllétet, mit jelent számára a magány.
Vers alanya a magány, akihez a költő beszél, amit a természet eszközeivel ábrázol. „S szívemet békés kebeledbe inti Mágusi vessződ.” Ezzel a költő azt sugallja, hogy a szívét bekerítette a depresszív hangulat.
A második versszakban leírja, hogy ő igazából szeret egyedül, magányosan lenni, távol a hétköznapok zsúfoltságától, hangzavarától. „ A világ lármás vigadóhelyéről, Mint az elfáradt utazó, pihegve”
A harmadik versszakban a költő kifejti, hogy ő akkor szabad, ha egyedül van, magányos. „Itt nem aggathat rabigát reájok A buta köznép.” S ha egyedül van akkor nem szólhat bele senki, hogy mit, hogyan csináljon.
A negyedik versszakban leírja, hogy aki bölcs, szerelmes az magányos, hiszen zajban, lármában nem tud az ember magára figyelni. „Itt az ártatlan szerelem s vidámság Zöld amarantja.”
Az ötödik versszak arról szól, hogy a magányosság barátja legyen és vezesse. Felhozza példaképeit, akiket szintén a „magányosságban” talál meg. „Itt lelem Plátót, Xenophont s Ilissus Myrtusa berkét.”
A hatodik versszakban a költő arról beszél, hogy boldognak kellene lenni, hiszen társa van az életben, mégis a magányosságba vágyódik. „Téged a legszebb fiatalka édes Oldala mellett.”
Rímképlete: AAAB AAAB AAAB CAAB AAAD CAAB
Műfaja: elégia
