Az álszent ember egy képmutató személy, aki magát, cselekedeteit jobbnak, kiválóbbnak tünteti fel másnál, és nincs tisztában saját jellemével, hibáival. Egy álszent ember nem képes szembenézni a világgal.

Véleményem szerint az álszentség nem csupán a felvilágosodás előtti vallásos korszak sajátossága volt, hanem napjaink egyik sikerhez vezető útja.

Én azt hiszem, nem a bűn, a tévedés tesz valakit álszentté, mert nem attól rossz egy gyümölcs, hogy koszos vagy piszkos.

Ha minden pillanatban azt az arcunkat mutatnánk, amit az adott hangulatunk diktál, akkor emberi kapcsolataink és az egész társadalom működése ellehetetlenülne.

Minden olyan esetben, amikor türelmet erőltetünk magunkra, megértőnek mutatkozunk, vagy csak igyekszünk megnyerőbben viselkedni annál, ahogy szívünk szerint tennénk, végső soron hamis képet mutatunk magunkról.

Az álszent ember kihasználja társait, hogy a céljához közelebb jusson, de közben nem foglalkozik azzal, hogy másokat bajba sodor.